Dead Mountaineer's Hotel A hegyi szálló titka ― végigjátszás ― Írta: KCsT Az orosz testvérpár, Arkagyij és Borisz Sztrugackij számos tudományos-fantasztikus mű szerzője, így az ennek a nagyszerű kalandjátéknak az alapját képezőé is, amely 1981-ben magyarul is megjelent „Fogadó a Halott Alpinistához” címmel. A játék során Peter Glebski rendőrfelügyelőt alakítjuk, aki rendes szabadságát kívánja eltölteni a festői hegyvidéki környezetében magányosan álló fogadóban. A pihenéséből azonban nagyon hamar munka lesz, mivel a kezdettől fogva rejtélyes eseményeknek otthont adó szállodában gyilkosság történik… (A könyvet amúgy mindenkinek csak ajánlhatom, minimálisan nevezhető csupán sci-finek, inkább amolyan ironikusan mókás izé -Tr) __________________________________________________________________________________________________________________________________ A játék irányítása nem bonyolult. Bal egérkattintásra előugrik egy kezelőfelület, ahol módosíthatunk a beállításokon, menteni tudjuk az éppen futó játékot, be tudunk tölteni egy korábban elmentettet, el tudjuk olvasni a naplóbejegyzéseket (események, szereplők jellemzése), valamint meg tudjuk nézni, illetve szükség esetén használni is a begyűjtött tárgyainkat. A Szóköz billentyűvel bármikor szüneteltethetjük a játékot, de az F10-et ne nagyon nyomogassuk, mert azonnal, mentés nélkül kilép…  A felsorolt kérdéseket (vagy éppen válaszokat) a sorszámuknak megfelelő billentyű lenyomásával is kiválaszthatjuk. __________________________________________________________________________________________________________________________________ I. nap Megérkezés Érkezésünkkor kicsit akadozva indul a játék: nyomjuk meg a Szóközt, ekkor újra megérkezünk, egy Moszkviccsal. Mindenesetre szívélyes fogadtatásban részesülünk a szállodatulajdonos, Alek Snevar jóvoltából, aki mesél nekünk a szálloda szerencsétlenül járt névadójáról. Itt újabb furcsaság van, mert eltűnik az egérmutató, így nehezített módban kell bejutnunk…  Valahogy azért kattintsunk a bejárati ajtóra és kövessük a tulajdonost. Segítségképpen a magyarításban találtok egy mentett játékot, ami rögtön a legelején, a szállóba történő belépést követően készült. Az egész könyvtárat be kell menteni a következő helyre (a „felhasználónév” természetesen módosítandó): „C:\Users\[felhasználónév]\Documents\ElectronicParadise\Hotel\SaveGame”. A bejárati csarnokban csak jobbra mehetünk, itt nézzük meg a fali alaprajzot (innentől kezdve bármikor puskázhatunk róla az eszköztárunkban), valamint megtekinthetjük a golfütőket, a gitárt és a régi fényképezőgépet. Irány tovább a tulajdonos irodája felé. Előbb a könyvtárba érkezünk, itt bemutatnak Lelnek, aki egy rendkívül művelt eb, minden ebnél műveltebb; meg is vakargathatjuk a kobakját. Beleolvashatunk a Hamletbe és szemügyre vehetjük a fogadó névadójánák délceg képmását is. De most már tényleg nyissunk be Alek irodájába. Udvarias bemutatkozások után Alek megmutatja nekünk az „emlékszobát”, ahol a hat esztendeje szerencsétlenül járt hegymászó lakott. Nézzünk is alaposan körül. Észlelünk egy hamvadó cigarettavéget (érdekes…) és egy örökmozgót. Menjünk beljebb a hálószobába. Az asztalon a Muri Hírlap egy minapi száma hever. Vegyük magunkhoz a cipőket, amik még nedves földdel szennyezettek… Hmm… Beszélhetünk bármelyik tárgyról a tulajjal, de csak a cipő viszi előre a játékot: adjuk át neki. Ennek ő (de még jobban a tulajdonosa) nagyon fog örülni. Végre birtokba vehetjük a szobánkat. Kijutás a szobánkból Itt megimerjük Kaizát, a tenyeres-talpas, kissé korlátozott értelmi képességekkel rendelkező, ámde csupaszív szobalányt. Beszélgessünk is el vele a szállóvendégekről. Mint megtudjuk, egy fedél alatt lakunk Mózes úrral és b. nejével (vagy lányával…), du Barnstok úrral, Simone Simonet-val, Brunnal, a fiúval (vagy lánnyal…), valamint egy titokzatos idegennel, akiről csak annyit tudni, hogy újságot olvas és vizes cipővel járkálja össze a házat… Szobalány el. De csitt, zárnak kattanása hallik… Nézzük meg közelebbről a szobánk ajtaját: püff neki, valaki ránk zárta… Nyissuk ki a bőröndünket és vegyük ki belőle az öngyújtót és a cigarettásdobozt. Ki kell jutnunk a szobából. Irány az ablak felé, majd onnan ki az erkélyre. (Itt láthatunk egy fagyasztva szárított szőnyeget és két mókás, a térbeli rövidülés szabályait csúnyán meghazudtoló ablakot is… ). Tegyük tiszteletünket a szomszéd lakónál: nyissunk be az ajtaján. Igen ám, de zárva. Menjünk az ablakához és kocogtassuk meg az üveget ¬– ez is hasztalan próbálkozás, mást kell kieszelnünk. Irány vissza a saját szobánkba és menjünk be a fürdőszobánkba: vegyük magunkhoz a borotválkozótükröt (és ha már itt vagyunk, a törölközőt és a borotvát is) és ezzel próbálkozzunk az erkély felől az ablakon át felkelteni a szomszéd úr figyelmét. Egy kis ügyességi betétjáték következik: a borotválkozótükörre eső fényt kell úgy irányítanunk, hogy végül a fickó szemébe világítson. A fény öt tárgyról verődhet vissza: az ablak előtt a földön felejtett pohárról, az éjjeliszekrényen álló lámpa nyakáról, az ágy feletti és a szemközti falon található lámpaburákról, valamint a kép előterében a földön fekvő üres üvegről. A megbolondított egérmutatót kell megpróbálnunk a körben tartani, amíg teljesen piros nem lesz. Ha sikerült, a fénycsóva átvetül a következő visszaverődő felületre, míg végül a szomszéd úr ideghártyájára… A sorrend azonban nem mindegy! Az üres üveggel kezdjünk, innen már adja magát… A rövid beszélgetésből kiderül, hogy a szomszédunk Simone Simonet főállású fizikus és mellékállású mókamester, akinek elképzelése sincs arról, hogy ki zárhatta ránk az ajtót. Megnézhetjük a szobájában a rendetlenséget, a hanglemezeket, a voodoo-gyertyákat és –kellékeket, valamint a fali jegyzeteket. Az épület felfedezése Hagyjuk el a szobát. Vizsgáljuk meg a saját szobánk ajtaját: de hisz ez nyitva…! Valaki a bolondját járatja velünk? Vegyük magunkhoz a 4-es szoba kulcsát. Le kell parkolnunk a kocsinkkal, nem hagyhatjuk a fogadó előtt egész éjjel. De erről majd később. Irány jobbra hátul a lépcsőház; menjünk fel, majd előre. Jobb kezünk felé nyílik egy kis oldalfolyosó (forgó szerkezet van a falán). Itt be tudunk nyitni egy vaksötét helyiségbe: egyelőre rejtély, hogy mi ez. A nagyobb folyosóról szintén jobbra nyílik egy világos, lomtárként működő padlásszoba. Nézzük meg az ijesztő babát, a rendetlenséget és régi újságokat a polcon, a falról pedig akasszuk le az áramfejlesztő meghajtószíját, majd hagyjuk el a helyiséget. Menjünk tovább: át a rácsos ajtón, a télikert fémhídján, ki a kilátóként is működő erkélyre. A szék üresen áll. Menjünk vissza a lépcsőházba és most két szinttel lejjebb menjünk, a földszintre. Menjünk ki a nyitott ajtó melletti hátsó bejáraton a kertbe és ott egyenesen körbe a ház mellett az autóroncsig. A lefagyott lépcsőre nem tudunk rámenni, de nézzük meg közelebbről a garázsajtót: az is befagyott, majd ki kell olvasztanunk. Teljesen körbe is járhatjuk az épületet, de menjünk inkább vissza a lépcsőházba. A nyitott ajtón át lejutunk a pincébe. Rögtön vegyük is magunkhoz a tölcsért és nézzük meg a falon az áramfejlesztő tervrajzát. Innentől kezdve több ajtó is van, amit (még) nem tudunk kinyitni: egy rögtön a lépcső mellett, egy hajóablakos pedig tőle balra. De egyenesen tudunk menni. Bár egy kicsiny rágcsáló iszkol el előlünk, ügyet se vessünk rá. Balra két lezárt deszkaajtót látunk, menjünk még tovább. Balra újabb deszkaajtó, ez nyitva is van: ez az áramfejlesztő-helyiség. A földön ott az áramfejlesztő, de nem működik. Jobbra a falon valamiféle fénycső látszik. Még tovább haladva, a boltíves rácsos faajtón át a borospincébe jutunk. Amit megnézhetünk: hintaló, üres üvegek, szellőzőrács. A jobb kéz felé eső helyiségben megnézhetjük a boros rekeszeket, a felhalmozott készleteket és a tűzoltó készüléket, míg a belső helyiségben mindenképpen vegyük magunkhoz a feszítővasat, mert később nem tudjuk! Ezen kívül megnézhetünk egy újabb lezárt ajtót. Tovább menve az éléskamrába jutunk. Itt látunk egy kést, amire nincs szükségünk, a csatornát, egy barátságos fejszét és két szép boroshordót. Ha felfelé vesszük az irányt, a konyha előterébe jutunk. Itt megtekinthetjük a lajtorját, fölötte a mindenféle fűszerek és mártások hadát, a fokhagymát külön is, valamint egy ősrégi tűzhelyet. A létra melletti ajtó a földszinti folyosóra nyílik, de mi most a helyiség másik részébe vegyük az irányt. Itt csenjük el a konyhaasztalról a gyufásdobozt, nézzük meg a fali csengőlámpákat, végül beszéljünk Kaizával. Arról, hogy ki zárta ránk az ajtót, semmi értelmeset nem hallunk tőle, viszont arról igen, hogy a szobai csengőhívórendszer megbolondulhatott, mert össze-vissza működik. Meg kell javítanunk és ennek kapcsán meg kell keresnünk Aleket. Irány az irodája: hagyjuk el a konyhát a színes üvegberakásos ajtón át (vagy menjünk ki a konyha előterébe és balra ki a kis ajtón) a folyosóra. Ha az üveges ajtón át távozunk, beszélhetünk Simonet-val a tálalóban, de semmivel sem vagyunk előbbre. A folyosón a boltíves ajtón át lépjünk be a bejárati csarnokba, majd onnan hátra a könyvtárba és tovább Alek irodájába. Igen ám, de zárva. Lépjünk be a nyitott ajtón át a hátsó lépcsőházba. Meg is találtuk Aleket. Beszéljünk vele a kocsiról: nekünk adja a garázskulcsot és felajánljuk, hogy majd mi bevisszük. A meghibásodott szobacsengőrendszerről is kérdezzük: nekünk kell megjavítani, addig nem kapunk vacsorát. Megnézhetjük a tűzjelző falidobozát is. A garázsban Menjünk a szálloda elé és nézzünk kicsit körül, ha már az elején nem tudtunk: a leszúrt síléceket, a kapucsengőt és a fogadó cégérét. Ezután szálljunk be a kocsinkba és hajtsunk hátra, a garázshoz (ugyanúgy kattintsunk, mintha gyalogolnánk). Menjünk a főbejáraton át a konyhába, pontosabban a tálalóba. Itt megnézhetjük a tálalószekrényt, de most jobban érdekel az ajtó mellett található főzőlap. Vegyük fel az ajtó mellett jobbra a pulton álló hőpalackot, valamint a teáskannát. Kapcsoljuk be a főzőlapot és helyezzük rá a teáskannát. Várjunk, amíg felforr benne a víz, majd használjuk a hőpalackot a kannán, így lesz egy forró vízzel teli hőpalackunk. Kapcsoljuk ki a főzőlapot (különben ránk ripakodnak…) és irány a garázs. Az ajtaján használjuk a forró vizes palackunkat, majd a garázskulcsot. Üljünk vissza a kocsiba és hajtsunk be. Miután kiszálltunk, menjünk lefelé és a borotvával vágjunk le egy darab locsolótömlőt. Menjünk még beljebb, hátra a műhelybe és kattintsunk az asztalra: vegyük fel a csavarhúzót. A munkapadtól jobbra menjünk tovább és vegyük fel az üres fémtartályt, majd erősítsük rá a tömlőt, így lesz egy fémtartályra erősített locsolótömlőnk. Menjünk vissza a kocsinkhoz és használjuk, így kapunk egy benzinnel teli fémtartályt. Ha elmegyünk jobbra és hátra, akkor a kocsilejáró aljához érünk vissza. A szemközti faajtó az áramfejlesztő-helyiségbe nyílik. A háttérben látható jellegzetes hajóablakos ajtó már ismerős, most már be is mehetünk rajta: az alagsorba jutunk. Ez pont jó nekünk: menjünk fel a lépcsőn, majd be a csengőhívók vezérlődobozához. A szobacsengőrendszer megjavítása Nézzük meg közelebbről: 4-től 10-ig láthatóak a szobaszámok és egy-egy különböző színű vezeték. Nyilván nem jól vannak összekötve. Meg kell tudnunk, ki melyik szobában lakik és kinek milyen színű csengőgombja van a szobájában. Ésszerű, ha a sajátunkkal kezdjük: azt már tudjuk, hogy a miénk a 4-es szoba és azt is ellenőrizhetjük, hogy a csengőgombunk lila. Ha megnyomjuk, nem történik semmi. Menjünk át Simonet szobájába: az övé az 5-ös, a csengőgombja pedig piros színű. Nyomjuk is meg: kifelé Kaiza jelenik meg a (csengő)hívó szóra és méltatlankodva közli, hogy a mi szobánkból érkezett a csengetés. Ha már kószálnunk kell az épületben, nézzük meg a többi zugot is. A lépcsőházi folyosóra kiérve most balra vagyük az irányt, majd jobbra. Rögtön jobb kéz felé a 6-os szobát láthatjuk, de nem tudunk bemenni, mert még nincs lakója és be van zárva. Mellette a biliárdszoba található (ez egy nem számozott szoba), de oda sem tudunk bemenni. Haladjunk tovább balra és lépjünk ki a félkör alakú kiugróba, ahonnan megcsodálhatjuk Palack-völgy térképét. A hátunk mögött szemben a 8-as szoba (de senki sincs odabent), balra tőle a 9-es (ebbe sem tudunk benyitni), jobbra pedig a 7-es nyílik (de ezzel sincs szerencsénk). Irány tovább az emeleten körbe: az első utunkba eső szobába menjünk be. Ez az „emlékszoba”, a 10-es, sárga csengőgombbal. Ha megnyomjuk, Kaiza tájékoztat, hogy a 9-es szobáét hallotta csengeni, ami azonban üres, nem lakja senki… A következő ajtó zárva. Ha továbbhaladunk, visszaértünk a kiindulópontunkra. Menjünk még tovább, a pálmák felé, jobbra: egy világos, üvegtetős előtérbe érünk. A fenti zuhanyozó nem működik. Menjünk át a túlsó végébe, ki az ajtón a tetőre, majd vissza és le a lépcsőn, ami közvetlenül a földszinti folyosóra vezet. Menjünk át a folyosó túlsó végébe. Itt balra bemehetünk a működő zuhanyzóba, szemben pedig egy öltözőbe. Itt megnézhetjük a falragaszt, egy hátizsákot és egy sífelszerelést. Menjünk ki és tovább balra a hátsó folyosón. Mindhárom szoba Mózeséké (nekik, ugye, nem elég kettő…). De egyikbe sem tudunk bemenni. Irány vissza a folyosóra, ahol jobb kéz felé egy vaskos, rekeszes faajtó nyílik; menjünk is be rajta. Egy hatalmas, kandallós társalgóba jutottunk, ahol megismerkedhetünk du Barnstok úrral és szertelen ifjú unokaöccsével (vagy -húgával), Brunnal. De előbb nézzünk körül: lépdeljünk fel a lépcsőn, és nézzük meg a hatalmas forgó földgömböt, a fali vadfejdíszt, a rengeteg könyvet és a sakktáblát. Menjünk tovább, majd le a másik lépcsőn. Közben a két rokon egymással pöröl… Lépjünk közelebb hozzájuk és csevegjünk velük: előbb Barnstokkal, majd a fura szerzettel. Vagy adjunk neki egy szál cigit vagy hivatkozzunk szegény Kaizára és így megtudhatjuk tőle, hogy a 7-es az ő szobája és narancssárga a csengőgombja. Menjünk most fel du Barnstok szobájába (emeleten, „kilátó”-val szemben, középen) és beszélgessünk vele. Megengedi, hogy megnézzük a csengőgombját: kék. Mindjárt nyomjuk is meg. A csengőgombot. Megnézhetjük még az íróasztalán a mesekönyvet és a ruháit. Kifelé jövet Kaiza méltatlankodik, de legalább megtudjuk tőle, hogy Barnstok csengője odalent Brun szobáját jelzi. Mindent tudunk: irány a csengőhívók vezérlődoboza, ahol Alek még mindig szorgoskodik. Nézzük meg a dobozt közelebbről, a nagyítóval. Csak a 6-os és a 9-es szoba csengőgombjának színét nem tudjuk (a többiét megnézhetjük a naplónkban, a jegyzetek között), így legrosszabb esetben a másodikra sikerül megszerelnünk a szerkezetet. A csavarhúzóval kattintsunk az összes színes vezeték felső, majd az alsó végére, így kikötöttük őket a hálózatból. Az alsó sor fémszínű vezetékeivel tegyünk ugyanígy, majd kössük vissza őket a felettük lévő középső érintkezőkre, így könnyebb lesz átlátni a rendszert. Ez után már csak a színeseket kell a megfelelő középső érintkezőkre rácsatlakoztatni. Ha kész, a tulaj hálálkodik, majd a vacsorához tessékel. A lakoma Menjünk a bejárati csarnokba és nyissunk be a könyvtárral szemben lévő hatalmas faajtón: ez az étkező. Már (majdnem) mindenki felsorakozott a vacsihoz. A jó házigazda havasi gyopárból készült házi gyomorkeserűvel kínál. Ez csak egy apró betétjáték, ugyanaz a feladat, mint a tükörrel, a félre hordó egérmutatót a körben kell tartani, amíg ki nem ürül a „poharunk”. Ha sikerült, máris elismeréssel szólnak rólunk, de ha nem, akkor sincs semmi gond. Megismerkedhetünk Olgával, az elragadó 20 (vagy 40) éves szépséggel és bulldogképű, ellenszenves urával, Mózessel is. Vegyünk a tálalóasztalról mindegyik ételcsoportból egyet (leves, felfújt, saláta és hús), de úgy, hogy ne legyen közte két ugyanolyan szárnyas, hús vagy zöldségétel! Tehát pl. tyúkhúsleves és csirkesaláta. Egy jó megoldás: tyúkhúsleves, uborkasaláta, lazactekercs és marhaszelet. Amikor rákattintunk, jobb oldalon megjelenik a képe, erre is rá kell tenyerelni, csak így lesz a miénk! Ha valamelyikből nem veszünk, a jó házigazda kedvesen letorkol, ha azonos alapanyagból készültekkel kísérletezünk, nem tudunk asztalhoz ülni. Ha megvagyunk, irány a vályú! Csevegjünk mindenkivel és szerfelett különös eseményekről tudatnak majd bennünket. A házigazda meghív egy kis magánbeszélgetésre. Végül köszönjük meg a vacsorát és mivel igen elálmosodtunk, irány a szobánk, a pihe-puha ágyikó. Új vendégek érkeznek Miután szundítottunk egyet, induljunk a kandallós társalgóba, ahol Alek barátunk már vár ránk egy üveg jó portói társaságában. Utunk a könyvtáron át vezet, ahol du Barnstok és Simonet forgatja az ördög bibliáját. Ha van kedvünk, csatlakozhatunk, huszonegyezni kell velük, a szabályokat szerintem mindenki ismeri. Menjünk át a könyvtár másik felébe. Itt belelapozhatunk Omár Khajjám verseskötetébe és Beowulf legendájába is, valamint megállapíthatjuk, hogy mennyi rengeteg jó könyve van a tulajnak. A könytár belső részében megnézhetjük a falon a képeket, egy újabb örökmozgót és az asztalon felejtett fényképalbumot. Menjünk tovább és beszélgessünk Alekkel. Megtudhatjuk tőle, hogy Mózes egészen biztosan nem az, akinek kiadja magát, Olgáról is megtudhatunk egy s mást… Brun újabb furcsaságról tájékoztat bennünket, majd két új vendég is érkezik: Hinkus és a norvég Olaf Andvarafors. Vége is az első itt eltöltött napunknak, másnap gyönyörű reggelre ébredünk. II. nap Másnap reggel Hagyjuk el a szobánkat. Kint a folyosón Olaf síelni hív minket. Próbáljuk ki, bajunk nem lesz belőle… (Ha esetleg nemet mondunk, ugyanez a sípróba lesz az eredmény, ha kimegyünk a bejárat elé és Brunnal beszélünk. A billentyűzeten a jobb és bal nyilakkal tudjuk irányban tartani a megjelenő mutatót. Ha nem sikerül, elesünk. Ha sikerül… nekem nem sikerült…  A jó kis mozgás után zuhanyozzunk le. Az egyetlen működő fürdőszoba előtt sor kígyózik, odabent pedig zubog a víz. Derítsük ki, hogy ki tartja fel a vendégeket. Simonet és Barnstok a sorban állnak, majd csatlakozik hozzájuk Olaf is. Beszéljünk az utóbbival: megtudjuk, hogy rajtuk kívül nem érkezett új vendég. Ellenőrizzük a konyhát: Kaiza ott serénykedik. Ha akarunk kérhetünk tőle reggelit is. Menjünk a garázsba: Brun ott bütyköli a motorját, beszéljünk vele és szánjuk meg egy szál cigivel. Keressük fel Olgát: a tetőkert fémhídján gyönyörködik a növényekben. Beszéljünk vele. Ez után menjünk tovább, ki a tetőre, a „kilátóba” és ott beszéljünk Hinkusszal. Visszafelé menjünk el balra az üvegajtó mellett és nézzünk be a sötét zugba. Valami feliratféle, de túl sötét van ott… Kapjuk az öngyújtónkat, így már el tudjuk olvasni. Bárcsak ne tudtuk volna… Aleket az irodájában találjuk, Mózes is vele van. Beszéljünk velük. Mindenkit meglátogattunk, de akkor ki van a boltban… ömm… akarom mondani a zuhanyzóban? Nyilván senki. Menjünk hát vissza a földszintre és nyissunk be a zuhanyzóba: lássatok csudát, tényleg senki sincs odabent… Roppant különös…! Nézzük meg a halott hegymászó kabátját és rádióját, majd, ha már itt vagyunk, zuhanyozzunk le (a többiekkel ne is törődjünk, a könyvben is így van… ). Máris van egy vizes törölközőnk, amit ki kell terítenünk a fürdőszobánkban. Amint azonban belépünk a szobánkba, valami szokatlant érzünk: nézzünk is körül. A névtelen levél Lépjünk az ablakhoz, vegyük fel az asztalra ragasztott levelet és olvassuk el. Hinkust próbálja valaki gyanúba keverni ¬¬― vagy éppen leleplezni. Össze kell hasonlítanunk a vendégek kézírását a levél írójáéval és Hinkus szobájába is be kell jutnunk. Menjünk át Simonet szobájába és nézzük meg az ágya feletti cédulákat: nem az ő írása. Lépjünk ki a lépcsőházi folyosóra és egyből különös zajra leszünk figyelmesek: irány az emlékszoba. Itt találkozunk Mózes úrral, aki a tőle már megszokott kedves modorában közli, hogy ellopták az aranyóráját. Vegyük az irányt a hátsó lépcsőn át Alek irodája felé. Útközben találkozunk Hinkusszal: beszéljünk vele. Kiderül, hogy tüdőbeteg. Menjünk fel a padlástéri lomtárba és szedjük le a falról a falragaszt. A lépcsőházban találkozunk Olgával; beszéljünk vele is. Biliárdozni hív. Fogadjuk el és álljunk ki Simonet-val egy körre, ha nyerünk, Olga zsebkendője a jutalmunk (szükséges a játék egyfajta befejezéséhez!). Ugyanitt dobónyilazhatunk is egyet, valamint megnézhetjük a kandallót és a pamlagot. A könyvtárban ez úttal du Barnstok kártyapertnere Olaf, a norvég. Itt is múlathatjuk az időt, beállhatunk játszani, de fontosabb, hogy kérjünk tőle aláírást, így lesz egy aláírt falragaszunk: de a levelet nem ő írta. De menjünk inkább tovább az iroda felé. Lépjünk is be. Beszéljünk Alekkel, aki megengedi, hogy belenézzünk a vendégkönyvbe: bebizonyosodott, hogy nem is ő írta a névtelen levelet. Alek íróasztalánk ott hever az áhított kulcscsomó is, de nem vehetjük el csak úgy. Beszéljünk vele még egyszer. Bár megérti aggodalmunkat, még várna egy napot azzal a házkutatással. Valahogy el kell csalnunk az irodájából. Hagyjuk el az irodát és tömködjük tele az iroda ajtajának kulcslyukát gyufaszálakkal, hogy Alek ne tudja bezárni, amikor elmegy. Menjünk a fogadó bejáratához és csengessünk be. Irány vissza az iroda, ahol most már háborítatlanul garázdálkodhatunk. A szövegfordítás alapján a tűzjelzővel is elcsalhatjuk valahogy, talán ha valahol rágyújtunk (az eszköztárban párosítsuk a cigit az öngyújtóval), de nem sikerült kiderítenem… Menjünk fel az iroda felső szintjére és nézzük meg a fali térképet, a bikafejet, csodáljuk meg a könyvritkaságokat és közelebbről is vegyük szemügyre a páncélszekrényt, amit egyelőre nem tudunk kinyitni. Lent pedig az üveges könyvszekrényt, a faliképet, a hajót, a fényképeket a falon, valamint az íróasztal mellett a földön a rengeteg iratot és tervet. És persze vegyük magunkhoz a kulcscsomót. A kulcsok birtokában be tudunk menni a földszinti szobák közül az 1-esbe (ez Olgáé) és a 3-asba (ezt nem használják), de semmire nem megyünk vele. A 2-esben Mózes lakik, jobb, ha nem játszunk a tűzzel… Bemehetünk Olaf szobájába (ez a 9-es), valamint Barnstokéba is, de használhatót csak Brunnál lelünk egy csavarkulcs személyében, mindjárt a bejárat előtt a földön. Megnézhetjük a Barnstok szobájába nyíló ajtót, a táskáját és a rendetlenséget. Menjünk beljebb is, nézzük meg a tükrét, majd az íróasztala fiókjában a füvet… és találunk írásmintát is: nem ő írta a névtelen levelünket. Vegyük magunkhoz az íróasztalról a hanglemezt. A távírószoba Emlékszünk még arra a sötét lyukra odafönt a tetőtérben? Nézzük meg alaposabban, mi van ott. Ehhez persze áramot kell csiholnunk az alagsori áramfejlesztő géppel. Menjünk is le és tegyük rá a tölcsért a gépezetre, töltsük tele benzinnel, csavarozzuk le a csavarkulccsal a fedelét, majd helyezzük rá fel a meghajtószíjat: már működik is. Menjünk fel a távírószobába és vegyük fel a padlóról, a szék mellett heverő apró kulcsot. Irány Alek irodája, ott is a pótemelet. Az imént zsákmányolt kulccsal nyissuk ki a mackót és vegyük ki belőle a fénytárcsát. Menjünk most a könytárba, annak is a leghátsó helyiségébe és helyezzük a fénytárcsát az örökmozgó földgömbre. Tekintsük meg a mozgóképsort (akár többször is) és jegyezzük meg, hogy az elhunyt hegymászó képmásán hol és milyen sorrendben jelennek meg a keresztek. Menjünk a könyvtár másik részébe, a hegymászót ábrázoló festményhez és kattintsunk arra a három helyre, amiket mutatott a mozgóképsor: a jobb válla felett, a kép jobb oldalán lévő kis hegycsúcson és egészen a kép alsó szélénél jobb oldalt. (Egyébként 5 ilyen pont van, ezeken a helyeken csavarkulccsá változik az egérmutató.) Ha jól végeztük el a feladatot, egy fényképalbumhoz jutunk, amire ha rákattintunk, a szálló megnyitásáról készült képeket lapozgathatjuk és az egyiken felfedezhetjük Simonet-t is. Nem mellesleg a játék készítői is belecsempészték arcképeiket. Ezen képek kisebb módosításától csak a szerénységem tartott vissza… Menjünk be Hinkus szobájába, kutassuk át a bőröndjét és vegyük ki belőle a pisztolyt, valamint az aranyórát. A vacsora Kifelé jövet Barnstok siet elénk és a kezünkbe nyom egy újabb üzenetet, amit ez úttal már alá is írtak. Elérkezett a vacsora ideje. Újabb feladatot kaptunk: le kell imádkozni Hinkust a kilátóból, hogy együtt legyen ez a szép nagy család a vacsoránál… Menjünk hát fel hozzá és beszéljünk vele. Természetesen piát akar cserébe a „szívességért”. Menjünk hát vissza az étkezőbe és menjünk balra hátra, az ivóhoz. A bal oldali alsó polcon vegyük fel a balról a negyedik, sárga üveget, a Cutty Sharkot. (Ha bármelyik másikkal próbálkoznánk, nem járnánk vele sikerrel a „műértő” Hinkusnál.) Menjünk és adjuk oda Hinkusnak, aki így már hajlandó lejönni velünk. Figyelem! Itt mindenképpen mentsük el a játékállást, ha a nem kevesebb, mint nyolcféleképpen (!) folytatható módok mindegyikét ki akarjuk próbálni! 1. változat A vacsora utáni társasági élet következik: beszélgessünk mindenkivel, táncoljuk, majd amikor Hinkus levegőtlenségre hivatkozva kimegy, menjünk utána a megszokott helyére követve őt, a tetőre. Beszéljünk vele: mindent tagad. Visszamehetünk a szobájába és visszatehetjük a bőröndjébe az órát és a pisztolyt, ha akarjuk. Menjünk ki az épület elé, körbe a ház mellett a garázsig, majd még tovább. Innen látjuk Hinkust; kiabáljunk is fel neki. Egyszercsak hatalmas robajjal egy hógörgeteg zúdul le valahol nem messze a hegyekből. 2. változat Miután Hinkus kimegy, most ne kövessük őt, hanem beszéljünk Simonet-val és játsszunk vele egy biliárdmérkőzést. Amint vége, lezúdul a hógörgeteg. 3. változat Miután Hinkus kimegy, menjünk vissza a tánctérre és beszéljünk Olgával, majd az ivóba térjünk be. Dicsérjük meg néhányszor Alek házi gyomorkeserűjét. Ő is és Brun is elmegy, jön helyette Olaf: vele Norvégiára, szeretett hazájára igyunk. Ez után Olga is odajön: beszéljünk vele, így kettesben táncolhatunk vele ― egészen addig, amíg meg nem halljuk a nagy robajt. 4. változat Csatlakozzunk a kártyásokhoz egy-két körre. Közben beszéljünk Mózessel. Amikor abbahagyjuk, lezúdul a förgeteg. 5. változat Amikor Olga odajön az ivópulthoz, utasítsuk el a táncra hívását, mire ő sértődötten el. Kövessük a szobájába… Amikor benyitunk, meghalljuk a dörgedelmet. De más érdekességet is tartogat ez a változat… Olga meghalt volna vagy csak elájult? Hagyjuk el a szobát, mire a bősz férj ordít ránk. Vele együtt térünk vissza, de Olga ekkorra ártatlanul üldögél a másik ágyon. Érdekes… 6. változat Amikor Olga odajön hozzánk az ivóban, ne kezdeményezzünk vele semmilyen beszélgetést, hanem adjuk vissza neki a biliárdban elnyert zsebkendőjét (már ha sikerült elnyernünk). Erre a szobájában találjuk magunkat és… mit szépítsük a dolgot: a játék következő pillanatában elmondhatjuk, hogy Olga megvolt… Hagyjuk el a szobát, mint aki jól végezte dolgát (és hát Olga szerint igen…), halljuk a görgeteget lezuhanni, innentől pedig ugyanaz történik, mint az 5. változatnál. 7. változat Ne beszéljünk senkivel, hagyjuk el az étkezőt és menjünk a távírószobába. Sajnos itt ismét programhiba van, mert sem Brun hanglemezét nem tudjuk meghallgatni a hátsó asztalon álló lemezjátszóban, sem a távíróberendezést nem tudjuk életre kelteni. 8. változat Ez tulajdonképpen nem önálló mód, mert az előzőek mind ide csatlakoznak be, de kezdhetünk ezzel is. Miután Alek bejelenti, hogy visszavonul a kandalló elé és elhagyta az étkezőt, kövessük őt és beszéljünk vele: sok érdekességet elmond nekünk. Megtudjuk, hogy a hógörgeteg teljesen elvágott bennünket a külvilágtól, így Hinkus várt barátai sem valószínű, hogy megérkeznek, de nem kell aggódni, mert a készletek akár egy hónapig is kitartanak és van áramfejlesztő is a házban. (Utóbbit már tudjuk…) Beszélgetés közben hallatszik a robaj. Az új vendég Zajra leszünk figyelmesek, irány a bejárat. Egy teljesen kimerült fickó zuhan be az ajtón és eszméletét veszti. Hinkus egyik barátja lesz az, így meglehet, hogy a többi bajba került… Azonnal meg kell keresnünk Hinkust: a tetőn nincs, ezért induljunk a keresésére. Menjünk le egy szintet a lépcsőházban és ismét különös zajt hallunk: ez úttal is az emlékszobából, menjünk hát be. Hinkust találjuk a földön, összekötözve! Oldozzuk el gyorsan a nálunk lévő borotvával és beszéljünk vele. Ismét csak egy kis szíverősítő után tudunk mit kezdeni vele… Az ivóba hiába megyünk, nincs több, ezért irány a borospince, ott vegyünk magunkhoz az italtartó polcról egy üveg skót whiskyt. Menjünk vissza, adjuk oda neki. Azt próbálja beadni nekünk, hogy nem tudja, ki kötözte meg és különben is nem akar beszélni az egészről. Kísérjük a szobájába és zárjuk rá az ajtót. Menjünk le az előcsarnokba és az étkező előtt beszéljünk Kaizával. Eztán keressük fel az új jövevényt Mózesék használaton kívüli szobájában. Attól függően, hogy a korábbi 8 változat melyike szerint vittük tovább a játékot, most kétféle lehet a folytatás! 1. változat Éppen csak hogy magához tér, de annyit elmond, hogy Luarviknak hívják és értesítenünk kell Simonet-t, mert baleset történt. Induljunk hát Simonet szobájába Alek társaságában. A helyzet egyre súlyosbodik… Simonet halott! Vegyük magunkhoz a furcsa bőröndöt és hagyjuk el a szobát. Faggassuk ki Olafot a szobájában. Rendkívül készséges, de a sikamlós történetén kívül nem sok mindent tudunk meg tőle. 2. változat Luarvik Olafot emlegeti, őt kell megkeresnünk, menjünk hát a szobájához. Nem felel a hívó szóra. Az ajtajára tűzve egy újabb üzenetet találunk, ez azonban teljesen ártalmatlan, du Barnstok írta neki. Lépjünk be: halott! Ne ijedjünk meg, nem fagyott le a játék, nyomjuk meg a Szóközt  Vegyük magunkhoz az ágy mellől a furcsa bőröndöt. Induljunk el a lépcsőház felé, mire ismét furcsa zajt hallunk, ez úttal Simonet szobájából, menjünk, nézzünk utána. Beszéljünk vele, ő mindent tagad. Legalább is azt, hogy nem ő ölte meg a hölgyet… Mint kiderül, ő azt hiszi, Olga halt meg… Innentől kezdve ismét egy szálon fut a cselekmény! Kihallgatások Éjjel három ide vagy oda, mindenkit ki kell hallgatnunk. Alek végig velünk volt, ő nem lehetett az elkövető. Beszéljünk du Barnstokkal a szobájában. Brun csak akkor enged be, ha cselhez folyamodunk, de menten ki is dob. Faggassuk ki Kaizát is a konyhában, valamint Aleket az előcsarnokban. Ezt követően hallgassuk ki Mózest és a nejét is a következőképpen: menjünk be Olga szobájába. Még mielőtt szóhoz jutnánk, nagy dérrel-dúrral megérkezik a hites ura (vagy csak parancsolója…?) és kihajít bennünket. Óvatosan kérdezzük, így visszakísér Olgához. Csak akkor válasszuk a „Köszönöm, nagyon sokat segített.” választ, ha már mindkettőjüket kifaggattuk, különben nem tudjuk folytatni a játékot! Persze mindig csak azt a kérdést tegyük fel nekik, ami nem gyanúsítás, mert hát őket ugye, sosem… Keressük fel ismét Simonet-t/Olafot és beszéljünk velük. Majd újra próbálkozzunk Brunnál, aki, belátva, hogy nem szabadul tőlünk, mindent elmond, amit tud. Ezt követően mentsünk, mert a játékot háromféleképpen is be tudjuk fejezni!!! Befejezés „A” változat: Beszéljünk a sérülttel. Megtudjuk, hogy Luarviknak hívják és nemigen hiszi, hogy Simonet/Olaf meghalt, legalább is a saját szemével akar meggyőződni róla. Kísérjük hát fel Simonet/Olaf szobájába, így most már hisz nekünk. Adjuk át neki a bőröndöt. (Ha nem akarjuk odaadni, visszatér pihenni a földszinti szobájába és a B vagy C változattal folytathatjuk a játékot.) „B” változat: Keressük fel Hinkust, aki még mindig nem mond el mindent. Hagyjuk el a szobáját és Alek jön velünk szembe, átadja nekünk Hinkus pisztolyát, amire Lel lelt rá. Menjünk be újra Hinkushoz, aki most már mindent bevall és egy felettéb kacifántos történetet ad elő ottlétének céljáról. Hagyjuk el a szobáját és menjünk le Alek irodájába, ahol Alek, Mózes és Simonet (illetve a Simonet halálával járó változatban Alek, Barnstok és Mózes) vár ránk. Kérésre adjuk át a bőröndöt. „C” változat: A „B” változat, azzal a különbséggel, hogy ne adjuk oda a bőröndöt az uraknak. Így a 3. napra is ébredhetünk, bár nem lesz kellemes… VÉGE KCsT Budapest, 2010 júniusa