Mata Hari 2009. január 17 Az első világháború idején tevékenykedő csinos kémnő élete sok regényíró és filmrendező fantáziáját megihlette az évek során, most pedig egy kalandjáték formájában vehetjük, hm, kezünkbe, a formás hölgyemény kalandjait. Alant a sajnos még csak németül létező játék végigjátszása olvasható KCsT tollából, innen pedig a szintén az ő keze munkáját dicsérő teljes honosítás tölthető le. Mata Hari – Végigjátszás Szereplők: Mata Hari – táncosnő, kémnő és kurtizán Oscar Samsonet – titokzatos úr Gabriel Astruc – Mata pártfogója Elsbeth Schragmüller – Mata Hari bizalmasa Újságíró – a Le Figaro fiatal munkatársa Rupert Zollinger – unalmas gyártulajdonos Danielle Rouyer – Zollinger szeretője Marie Curie ¬– híres vegyész Georges Ladoux – titkosszolgálati tiszt Arnold von Kalle őrnagy Ferdinand Baumann gróf Manfred Holz ezredes Jacques Brunel – vegyész, Curie élettársa Emil Jellinek – gazdag üzletember és diplomata Mercedes Jellinek – Emil Jellinek lánya Brit nagykövetségi alkalmazottak Nagykövetségi őrök Ajtónállók Pincér Férjes asszony Kémek Vasúti jegypénztárosok Járókelők Klubtag A játékot Mata Hari (feszes) bőrébe bújva kell számos, Párizsban és egyéb helyszíneken játszódó kalandon át végigvinnünk. ELSŐ FEJEZET (1905) A PÁRTFOGÓ I. A párizsi felső tízezer számára rendezett estély helyszínéül szolgáló színház bejárata előtt Beszéljünk az ajtónállóval. Megérkezik Samsonet, a titokzatos úr. Beszéljünk vele a meghívóról. Egy kegyes hazugsággal bejuttat bennünket az estélyre. II. A bálteremben Beszéljünk a terem közepén magányosan álldogáló Astruckel. Nem áll velünk szóba addig, amíg nem hozunk neki egy italt. Menjünk a terem jobb oldalára és beszéljünk a pincérrel az italról. Vegyük fel a pultról a kapott pezsgőt. Adjuk oda Astrucnek. Most már megered a nyelve, de bizalmatlan, ajánlólevél nélkül sosem lesz a pártfogónk. Az emberek bizalmatlanok és tartózkodóak, kérjünk tanácsot Elsbethtől. Azt javasolja nekünk, hogy beszélgessünk velük mindenféle általános dologról (Párizs, divat, időjárás, vendégek). Beszéljünk a terem bal oldalán, a bejáratnál álló újságíróval mind a négy általános dologról, majd az ajánlólevélről. Cserébe egy újságcikkhez szükséges adatokért, kapunk tőle egy ajánlólevelet. Adjuk is oda Astrucnek. Sajnos még ez sem elég, be kell szereznünk két bókot olyasvalakiktől, akik láttak bennünket táncolni. Beszélgessünk Samsonet-vel az általános dolgokról, majd kérjünk tőle bókokat. Zollingerhez, régi ellenfeléhez irányít bennünket. Beszélgessünk a terem jobb oldalán álló Zollingerrel, előbb az általánosságokról, majd pedig kérdezzük ki a szeretőjéről. Meglágyul és bókokkal halmoz el bennünket. Menjünk vissza Samsonet-hez és beszéljünk vele Zollinger bókjáról. Átfogalmazza nekünk, amivel indulhatunk is Astruchöz. Beszéljünk vele. Menjünk ki az erkélyre és beszélgessünk el az általánosságokról majd a bókokról a férjes asszonnyal. Be is gyűjtöttük a második dicséretünket, irány Astruc, beszéljünk vele a bókról. Meggyőztük: megkapjuk a névjegykártyáját. Hagyjuk el a báltermet. III. A színház bejárata előtt Már éppen hazaindulnánk, hogy kipihenjük az estély fáradalmait, de nem tehetjük… Samsonet beszervez minket állami kémnek. Egyből kapunk is tőle egy megbízatást: szerezzük meg Zollinger vagyont érő pecsétnyomóját. Ehhez segítségképpen kapunk is egy szerelmeslevelet. IV. A bálteremben Beszéljünk az erkélyen Zollinger szeretőjével a szerelmeslevélről. Mivel nincs rajta név, nem megyünk vele sokra. Menjünk vissza Zollingerhez és kérjünk tőle egy tollat. Beszéljünk ismét a szeretővel, aki ráírja becses nevét az üzenetre. Menjünk vissza Zollingerhez, beszéljünk vele a szerelmeslevélről: tegyük féltékennyé. Feltörnek a sérelmek, menjünk vissza Danielle-hez és adjuk át az üzenetet. Ezzel sikerült végleg elválasztani őket, vigyük is vissza Zollingernek a „jó” hírt, vagyis a szeretője búcsúüzenetét. Folytatva a beszélgetést csábítsuk el Zollingert. Beszélgessünk vele a csábítás négy alapesetéről (hízelegve, szánalmat keltve, elutasítva és merészen csábítani), míg végül kapunk tőle egy karkötőt. Innen már csak egy ugrás a pihe-puha ágy… A CÉGBÉLYEGZŐ V. Rupert Zollinger szállodai szobájában Rupert annyira belénk zúgott, hogy álmában is megérzi, ha távol vagyunk tőle. Így viszont nem tudunk nyugodtan dolgozni, ezért vegyük fel a szoba jobb hátsó sarkában álló szekrény tetejéről a whiskey-s üveget és itassuk le Zollingert, aki ettől mély álomba merül. A szoba közepén álló asztalon találjuk a bélyegzőt, de nem vihetjük el; hamar kiderülne. Készítsünk hát lenyomatot róla. A szoba bal oldalán, a mosdótálban találunk szappant, vegyük fel. Próbáljunk lenyomatot készíteni vele a bélyegzőről, de ez így túl egyszerű lenne: a szappan túl kemény ehhez. Vegyük fel a mosdótál melletti szekrény tetejéről az öngyújtót és próbáljuk meg felmelegíteni vele a bélyegzőt. Nem járunk sikerrel, mert elfújja a szél. A szoba hátsó felében vegyük fel a szekrénynek támasztott botot és csukjuk be vele a huzat forrásaként működő nyitott bukóablakot. Zollinger úr kiváló májműködésének köszönhetően kezd magához térni, így újabb ravaszságra van szükségünk, hogy tovább dolgozhassunk. Vegyük fel az ágy végéből a párnát és készítsünk vele még kényelmesebb fekhelyet Rupernek. Megint mély álomba szenderül. Se huzat, se akadékoskodó kuncsaft, mehet tovább a munka. Már meg tudjuk gyújtani az öngyújtót és fel tudjuk izzítani a bélyegzőt. A szappannal készítsük el a bélyegzőlenyoma-tot. MÁSODIK FEJEZET (1908) TITKOS IRATOK I. Egy párizsi szállodában Hagyjuk el a szállodát, de előbb még kössünk véd- és dacszövetséget Marie Curie-vel. II. Párizs 8. kerületében, az utcán, Mata szállodája előtt Beszélgessünk el a kávéház teraszán üldögélő Elsbethtel. Megtudjuk tőle, hogy Samsonet Monacóban vár minket és beszélni akar velünk. Üljünk be a képernyő bal oldalán megbújó bérkocsiba és hajtassunk a pályaudvarra. Vásároljunk a jegypénztárban egy Monacóba szóló vonatjegyet. A térképen kövessük az alábbi útvonalat: Troyes ¬– Bern – Milánó – Monaco. (Ha ötször egymás után elhibázzuk és elkap az ellenséges kém, akkor is tudjuk folytatni a játékot, csak nem kapunk jutalompontokat. Az is megoldás, ha a jobb fölső sarok piros gombját használjuk.) III. A monacói pályaudvaron Jobbra hátul hagyjuk el a pályaudvart, így kijutunk a sétányra. IV. Monacóban, a tengerparti sétányon Beszélgessünk a kávéház előtt álldogáló Samsonet-vel, akitől meg is kapjuk a következő feladatunkat: szereznünk kell egy fényképezőgépet és le kell fényképeznünk a párizsi brit nagykövet birtokában található titkos iratokat. Mi sem egyszerűbb ennél. Pattanjunk be a bérkocsiba és irány a pályaudvar. Vásároljunk egy jegyet Párizsig. A térképen kicsit nehezebb dolgunk van, mert immár véletlenszerűen helyezkedik el az ellenkémünk. V. A párizsi Gare du Nord pályaudvaron Alig térünk vissza Párizsba, a pályaudvaron vár ránk Georges Ladoux kémelhárító tiszt és letartóztat: tömlöcbe kerülünk. VI. A párizsi rendőrkapitányságon Két lehetőségünk van, hogy folytassuk a játékot: vagy felvesszük a székről a bádogbögrét és zajongani kezdünk vele zárkánk rácsán, vagy pedig kihalászunk a csatornából egy vezetékdarabot és álkulcsként használva kinyitjuk vele a zárkánkat. Mindkét esetben megjelenik a rendőrtiszt. (Kis kedvesség a programozóktól, hogy a vezetékdarab akkor is eltűnik, miután kijutottunk, ha a bádogbögrés megoldást választjuk… ) Beszélgessünk Ladoux-val. Kiderül, hogy nem is kémkedés, hanem lopás a vád ellenünk, így hát adjuk vissza neki Zollinger karkötőjét. Ezzel azonban még nem lettünk szabadok... Sőt, kénytelenek vagyunk kettős ügynökké válni, hisz Ladoux-tól is kapunk egy megbízatást: ki kell derítenünk, miben sántikál Arnold von Kalle őrnagy, a Jules Verne-terv vezetésével megbízott német tiszt. VII. Párizs 8. kerületében, az utcán, Mata szállodája előtt Miután bevállaltuk a kettős kém szerepét, a rendőrkapitány szabadon enged bennünket. Lépjünk be a börtönirodába, majd menjünk ki az utcára. A tér jobb oldalán menjünk be a mellékutcába, menjünk egy kicsit még jobbrább és beszéljünk Elsbethtel. Kapunk tőle egy fényképezőgépet. Sétáljunk vissza a térre és a bal oldalon álldogáló bérkocsival hajtassunk a brit nagykövetségre. VIII. A párizsi brit nagykövetségen Megpróbálhatunk bemenni a nagykövetségre, de nem fog menni, mert az őr utunkat állja. Beszélgessünk vele, de hajthatatlan. Nincs mese, szereznünk kell egy belépési engedélyt. Pillanatokon belül hatalmas forgalom keletkezik, jönnek-mennek a követségi alkalmazottak, csakhogy megszólíthassuk őket… Tegyük is meg! Ha lejtünk nekik egy táncot, cserébe kapunk egy követségi belépőt. Ennek birtokában már bemehetünk (legalább is, miután elrejtettük a bal oldali bokorban a fényképezőgépünket). A nagykövet íróasztala mellett áll egy nagy láda. Kalandjátékos alapszabály, hogy minden ládát ki kell nyitni, mert titkot rejt (a másik kettő, hogy minden kalandjátékban van kötél, illetve csavarhúzó), próbáljuk is meg. Nyilván számzáras… Nézzünk körül az íróasztalon. Tépjük le a jegyzettömb legfelső üres jegyzetlapját: átnyomódott rajta az írás, de csak úgy magában nem olvasható. A kandalló előtt találunk egy széndarabot, vegyük fel és használjuk a jegyzetlapon, így máris lesz egy számsort tartalmazó jegyzetlapunk. Ezt használjuk a ládán és nyissuk ki, ezzel a birtokunkba kerülnek a nagykövet feljegyzései. Az iratokat nem vihetjük magunkkal, mert lebuknánk, le kell fényképeznünk őket. Tegyük az ablakba őket. Vegyük magunkhoz az ajtó mellett balra található Whiskey-s üveget és öntsük ki a tartalmát a kerti csap lefolyójába (máris lett egy üres üvegünk). Töltsük meg vízzel, így van is egy vízzel teli üvegünk. Menjünk vissza és nedvesítsük meg vele az iratokat, amiket így már oda tudunk tapasztani az ablaküvegre. Menjünk ki a kertbe, vegyük ki a bokorból a fényképezőgépet, fényképezzük le az iratokat, tegyük vissza a gépet a bokorba, menjünk vissza az irodába, szedjük le az ablakról az iratokat és tegyük őket vissza a ládába. Vegyük fel az íróasztalról az üzenetet, majd menjünk ki újra a kertbe, vegyük magunkhoz a fényképezőgépet és végül hagyjuk el a követséget. IX. A monacói tengerparti sétányon Hajtassunk bérkocsival a Gare du Nord-ra, vásároljunk a jegypénztárban egy Monacóig szóló vonatjegyet és utazzunk el Monacóba. (Az utunk kissé kalandosabb, mint eddig, egy lezárt pályaudvar nehezíti a dolgunkat.). Adjuk át Samsonet-nek a fényképezőgépet, hajtassunk bérkocsival a pályaudvarra és vegyünk vonatjegyet a jegypénztárban Párizsig. (A színház bejáratánál áll egy kém. Beszéljünk vele, javasolja, hogy gondtalanabbul utazhatunk gyorsvonattal.) FEGYVER ÉS ACÉL X. Astruc párizsi színházában Lépjünk be a színházba és beszéljünk Astruckel. Őszinte lesz velünk: nem kellünk már a kutyának sem, hacsak… Ki nem eszelünk valami újat. Nosza, merítsünk ihletet, lessünk el az utca embereitől táncmozdulatként felhasználható elemeket. Hagyjuk el a színházat. Az alábbi lehetőségeink vannak: a kíntornás, a Diadalív fölött kúszó felhők, a pályaudvaron várakozó esernyős hölgy, a brit nagykövetség kertjében repkedő pillangók vagy a szökőkút, Monacóban a tenger felett vonuló fellegek, Berlinben a pályaudvaron a mozdony füstje vagy a kaszinó mögötti téren körbe-körbe kerekező férfi. Bármelyikre kattintunk, megjön az ihlet. Menjünk vissza Astruchöz és beszéljünk vele. Átadja nekünk Marie Curie névjegykártyáját és kapunk tőle fellépési engedélyt. Egy újabb betétjátékkal találjuk szembe magunkat, a feladat a következő. Mindkét oldalról fent és lent is (két szólamban) hangjegyek úsznak be a képernyő széléről. Akkor kell rájuk vinnünk az egérmutatót (kattintani nem kell), amikor a lehető legpontosabban a kör közepére érnek. Ha elég pontot szerzünk, teljesítettük a feladatot és egy kis (vagy ha nagyon jók voltunk nem is kevés) pénzt is bezsebelhetünk. Mindjárt két legyet is ütöttünk egy csapásra, hiszen kiváló előadásunknak von Kalle őrnagy is szem- és fültanúja volt. Kifelé jövet beszélünk és egyben megismerkedünk vele: kapunk tőle egy tiszti kaszinóba szóló meghívót. XI. A berlini tiszti kaszinóban Hajtassunk bérkocsival a pályaudvarra és a jegypénztárban vásároljunk egy Berlinbe szóló vonatjegyet. A berlini főtéren menjünk el balra, adjuk oda a kaszinó ajtónállójának a meghívónkat és lépjünk be. Próbáljunk meg beszélni a jobb hátsó sarokban társalgó von Kalle őrnaggyal, de nem jutunk el odáig, mert állandóan feltartóztat bennünket a nagykövet. Beszéljünk a bejárat mellett álldogáló klubtaggal, akitől megtudjuk, hogy csak akkor szabadulunk meg tőle, ha asszonypajtás hazaparancsolja hites urát. Hagyjuk hát el a kaszinót, menjünk át a tér túloldalára, fel a szállodai szobánkba. A távbeszélőnkről hívjuk fel a kaszinót. Mire visszatérünk, hűlt helyét találjuk ennek a kellemetlen alaknak, így nyugodtan cseveghetünk az őrnaggyal. Adjuk tudtára, hogy rendkívül tájékozottak vagyunk a világ dolgaiban és győzzük meg, hogy a segítségére lehetünk Marie Curie-vel való ismeretségünk révén. Hagyjuk el a kaszinót, hajtassunk a pályaudvarra, vegyünk vonatjegyet Párizsig, ott üljünk bérkocsiba és irány Marie Curie kísérleti műhelye. XII. Marie Curie műhelyében Beszéljünk madame Curie-vel, aki megkér, hogy adjuk oda neki a magnéziumot. A keserűsó vegytanilag magnézium-szulfát, vegyük hát fel az innenső asztalon álló bal oldali hasas üvegedény tartalmát, a magnézium-szulfátot és adjuk oda Curie asszonynak. Ezt követően a vitriolt kéri tőlünk. Nos, ez a kénsav másik neve, úgyhogy vegyük fel a jobb oldali alacsony fiókos szekrényen található kénsavat és adjuk a kezébe. A következőkben a kémlőszerre (idegen szóval reagens) lesz szüksége a salétrom képében. Salétromnak a kálium-nitrátot és a nátrium-nitrátot nevezik, utóbbit megtaláljuk a bal oldali polcon, adjuk is oda neki. Miután elkészült a kísérletével, beszéljünk vele a DuMolier-eljárásról. Maga nem ért hozzá, de bekísér bennünket a belső műhelybe, ahol bemutat kedvesének, Jacques Brunelnek. Ő viszont hajthatatlan, államtitok lévén nem mondhat nekünk semmit, de azt azért kikotyogja, hogy minden tudnivalót beleírt a jól lezárt jegyzetkönyvébe. Meg kell hát szereznünk a feljegyzéseket. Amíg mindketten bent tartózkodnak a belső műhelyben, nem jutunk hozzájuk. Menjünk ki a külső helyiségbe és rendezzünk egy kis zrít. Vegyük fel a bal oldali polcról a papírtasakot és szórjuk bele a tartalmát a kénsavba: BUMM!!! A robbanásra kijön madame Curie, majd kikiabálja Brunelt is, aki elmegy teáért. Uccu, be a belső műhelybe. Vegyük fel az asztalról a fényképlemezt és helyezzük a jegyzetkönyv alá. Menjünk ki és a bal oldali polcról vegyük el a rádiumsót. menjünk vissza a belső műhelybe és szórjuk meg vele ízlés szerint a jegyzeteket… Már csak elő kell hívni. Menjünk ki és gyűjtsük be a hidrobenzolt és az ecetsavat. Hívjuk elő a fényképet a hidrobenzollal és rögzítsük az ecetsavval. Meg is szereztük a DuMolier-eljárásról szóló feljegyzéseket. Menjünk a tiszti kaszinóba és adjuk át Kallenak a feljegyzéseket. XIII. Von Kalle őrnagy hálószobájában Mily meglepő, ismét egy jóképű úr ágyában kötünk ki… Hiába, szakmai ártalom. Beszéljünk vele, kérdezzük a Verne-terv kudarcáról. Azt mondja, minden kiderül a könyvből. Nézzünk szét a könyvespolcon és vegyük le Verne Utazás a Holdba című regényét. Beszéljünk vele ismét, előbb a könyvről, majd az ágyúról. Kiderül, hogy a 102. oldalon van a nagy titok… Lapozzuk is fel ott (párosítsuk a könyv és a 102. oldal ikon-ját). Nyissuk ki a kisszekrényt, majd a megismert zárnyitó számsorral nyissuk ki az elrejtett mackót. Az ágyú tervrajzait persze nem vihetjük magunkkal, le kell másolnunk őket. Vegyük fel a szekrény tetejéről a papírlapot és használjuk a tervrajzokon. Vegyük fel a másik szekrényen fekvő tollat és használjuk azt is a kiterített másolópapíron, így máris elkészült az ágyú lemásolt terve. Beszéljünk róla az őrnaggyal. Újabb fel-adat: meg kell tudnunk, milyen arányban használnak a franciák bórt az acélgyártás során. Irány vissza Párizsba, mégpedig madame Curie műhe-lyébe! XIV. Marie Curie műhelyében Még mielőtt bemehetnénk, összefutunk Zollingerrel. Gyanús, nagyon gyanús… Menjünk be, majd még beljebb. Te jó ég, Brunelt megölték!!! Akár megpróbáljuk elhagyni a belső helyiséget, akár magunkhoz vesszük a jegyzetkönyvet, ott-terem Ladoux. Beszéljünk vele az ágyúról, újabb feladat: ki kell deríteni, mekkora. Az ágyú. Nos igen, a méret igen fontos szempont… Vegyük fel az asztalról Brunel tollát és a Brunel jegyzetkönyvét, majd párosítsuk őket. Menjünk ki Marie-hez tanácsot kérni. A jódot javasolja a láthatatlan tintával írt szöveg előcsalogatásához. Menjünk vissza a belső műhelybe és vegyük le a hátsó polcról a jódos üveget és használjuk a jegyzetkönyvön. Megtudjuk a bór szükséges arányát, amit Ladoux mindjárt meg is változtat… Ezt a téves adatot kell közölnünk von Kalleval. XV. A berlini tiszti kaszinóban Hagyjuk el Curie műhelyét és bérkocsival menjünk a Gare du Nord-ra, majd vonattal Berlinbe, a tiszti kaszinóba. Beszéljünk von Kalleval, majd tudakoljuk meg Holz ezredestől az ágyúcső pontos hosszát. Utazzunk vissza Párizsba, hajtassunk kocsin a rendőrkapitányságra és tájékoztassuk Ladoux-t a megszerzett számadatról. HARMADIK FEJEZET (1912) A REPÜLŐGÉPTERVRAJZOK I. A monacói tengerparti sétányon Ahogy elindul az új fejezet, kötelezően szóba elegyedünk Samsonet-vel, akitől megtudjuk a legújabb megbízatásunkat: be kell jutnunk a berlini Daimler Művekbe és részleteket megtudnunk Fokker vadonatúj repülőgépszárny-fejlesztéséről. Beszéljünk Jellinekkel és az elutasítva csábítás módszerével vegyük rá, hogy megadja a lánya telefonszámát. Utazzunk el Berlinbe (a monacói pályaudvaron beszélhetünk a kémmel, aki újabb gyorsvonatot ajánl nekünk), menjünk vissza a szállodánkba és hívjuk fel a megadott számot. Rögtön ő is megkísérli bemutatni, de ezt inkább ne minősítsük… II. Mata berlini szállodai szobájában Beszéljünk Mercedes Jellinekkel, akinek a neve talán napjainkból is ismerős lehet. Nem véletlenül…  A szemtelen kis fruska csak akkor juttat be minket a gyárba, ha mutatunk neki egy addig soha nem látott táncmozdulatot, amivel felvághat a barátai előtt. Ehhez a szokásos módon ihletet kell merítenünk (ld. Második fejezet/X.). Ha megvagyunk, hívjuk újra Mercedest és adjuk elő neki az új táncmozdulatot. III. A Daimler Művek szerelőcsarnokában Mercedes, ahogy ígérte, bevisz minket a papája pénzelte Daimlerhez. Próbáljunk meg benyitni az irodába: zárva! Vegyük fel a szerelősorok között álló munkapadról a Mercedes-jelvényt és beszéljünk róla Mercedesszel. Bevisz minket az irodába. Menjünk oda a könyvespolchoz és kezdjünk matatni. Ott vannak a tervek, de a kis butusnak hirtelen bevillan, hogy talán ezt mégsem lett volna szabad… Így kiküld bennünket. Sebaj, addig is – hogy alkalomhoz illő legyek – ágyazzunk meg az éjszakai visszatérésünknek. Menjünk a szerelőcsarnok jobb hátsó sarkába, van ott egy alacsony építésű ablak, vizslassuk meg. Kiváló vészbejárat lenne, persze a retesze berozsdásodott. Menjünk be a hátsó csarnokba, ahol a repülőgépet tárolják és vegy magunkhoz a repülőgép melletti szer-számosládából a fogót,majd használjuk az ablakon. Kevesek vagyunk… Két lehetőségünk van. Menjünk vissza a belső csarnokba és vagy vegyük fel az ajtó melletti ládából a csövet és párosítsuk a fogóval, így kapunk egy megtoldott fogót, vagy ha megvan még a bádogbögrénk, merítsük meg az olajoshordóban (így lesz egy olajjal teli bögrénk). Vagy a megtoldott fogóval vagy az olajos előke-zelést követően a sima fogóval már ki tudjuk feszíteni az ablak reteszét. Az eredmény az lesz, hogy magunk mögött hagyunk egy „nyitva felejtett” ablakot. Pillanatokon belül este lesz, jöhetünk is vissza… Át kell jutnunk a túloldalra, az irodába, de mivel nagy a díszkivilágítás, valahogy le kell kapcsolnunk a villanyt. Mindjárt az ablak mellett találunk egy kapcsolószekrényt, nézzük meg közelebbről. Ezt a betétjátékot is dobhatjuk a jobb felső sarokban lévő piros gombbal, de ha játékos kedvünkben vagyunk, így te-gyünk: a négyzet felső szélén és a jobb oldalán fent becsatlakozó vezetéket kell kikötnünk, a többi marad. A pontosan középen ta-lálható 3 ágú vezetéket forgassuk el kétszer. Cseréljük ki a jobb felső egyenes vezetéket a bal oldali középsőre és forgassuk is el egy-szer. Amit az előbb a jobb felső sarokba tettünk, most vegyük ki és cseréljük le a bal oldali legalsóra és forgassuk is el egyszer. Kész! Miután sötét lett, egyetlenegy módon juthatunk át a túloldalra, javítani sem lehet. Három kocsisor van, a legbelsőben 2, a másik kettőben 3 járgánnyal. Először menjünk balra egy kocsihossznyit a két hosszú sor között (mérnök szitkozódik). Itt menjünk le egé-szen a képernyő alsó szélére és menjünk egy kocsival balra. Itt menjünk vissza a két hosszú kocsisor közé és onnan már egyenesen el-jutunk az iroda ajtajáig (előbb még morog a mérnök). Csakhogy be van zárva… Menjünk vissza a munkapadhoz (megint felordí-tanak a patkányok), vegyük fel a fémszalagot, majd menjünk még egy kocsival hátrébb (ismét majdnem lebukunk), ott forduljunk jobbra (újra kis pihenő) és onnan ugyanazon az útvonalon, ahogy az előbb mentünk, térjünk vissza az irodához (előbb egy kis ka-lamajka). A fémszalaggal nyissuk ki az ajtót és már bent is vagyunk. Nézzük meg közelebbről a könyvespolcot. Egy titkos nyitó-szerkezetet rejt, de hiányzik belőle valami… Vegyük fel a földről a leesett könyvet és tegyük vissza a polcra. Kétféle módja is van, hogy kinyissuk, mindkettő ugyanoda vezet. A felső sorban kell kialakítani a megfelelő sorrendet. Vagy úgy, hogy a polcon kezdődő koszcsíkot folytatva rakjuk sorba a könyveket, vagy úgy, hogy a könyvek kezdőbetűje a DAIMLER szót adja ki. A terveket nem vihetjük el. Az íróasztalról vegyük fel a papírfecnit, párosítsuk a tollal (kapunk tollat és papírt), majd ezt használjuk a páncélszek-rényen. Másnap a berlini szállodánk szobájában folytatódik a történetünk. Vonatozzunk el Párizsba. IV. A párizsi Gare Du Nord pályaudvaron Ahogy megérkezünk, azonnal elébünk siet Ladoux rendőrkapitány. Kapunk tőle egy újabb megbízatást: meg kell szereznünk a rejtjelező géphez hiányzó lemezt. Amint elmegy, máris ott-terem Samsonet, akitől mindjárt kapunk is egy másik megbízatást, csak-hogy ne unatkozzunk: tönkre kell tennünk a Daimler Művekben található repülőgép-hajtómű mintapéldányát, nehogy már a néme-tek hadiipari erőfölénybe kerüljenek… Hová vezetne ez…? Utazzunk el Berlinbe. V. A Daimler Művek szerelőcsarnokában Amint elhagyjuk a pályaudvart, azonnal a Daimlernél találjuk magunkat (ez lenne a direkt marketing? ), úgyhogy ez az első feladatunk. Rögtön az ablak mellett a földön találunk egy üres dobozt, de még nem tudunk mit kezdeni vele. Osonjunk a már ismert módon az irodához, menjünk be és vegyük magunkhoz az asztalról az ínycsiklandó penészes kenyeret. Hagyjuk el az irodát és az alábbi útvonalon lopakodjunk vissza a „vészbejárathoz”: a legbelső, két kocsiból álló sor hozzánk közelebbi szélénél menjünk hátrafelé 2 kocsihossznyit, majd jobbra fordulva haladjunk egészen a képernyő alsó széléig, ott menjünk tovább, majd balra fordulva az ablakig. Tegyük a finom kenyerünket a dobozba, mire a patkányok magukból kivetkőzve, éktelen ricsajt csapva mind odarohannak falatozni. Ezt már nem bírja tovább a mérnökünk és nagy dérrel-dúrral hazamegy. Szabad a pálya! Sétáljunk vissza az irodába, kapjuk föl az asztalról a kávés csészét, a másikról pedig a csavarhúzót (ld. III. számú kalandjátékos alapszabály ). Hagyjuk el az irodát és a csavarhúzóval szedjük le a bal hátsó kocsi motorháztetejét, majd használjuk a csészénket az akkun, így lesz savval teli csészénk. Menjünk be a belső csarnokba és öntsük le savval a hajtóművet. A REJTJELEZŐGÉP VI. A Monte Carlo-i tengerparti sétányon Önműködően Monte Carlóba kerülünk, ahol Samsonet-vel beszélgetünk. Kapunk tőle egy új megbízatást: fejtsük meg Zollinger titkosított üzenetét. Ehhez azonban előbb beszélnünk kell von Kalléval. Irány Párizs, lépjünk föl (Astruc színháza, a szokásos ihlet és betétjáték stb.). Kifelé jövet von Kalle már vár minket. Megtudjuk tőle, hogy Madridba tette át a székhelyét, menjünk utána vonattal. VII. Madrid főterén Menjünk át a tér túloldalára. A német nagykövetség emeleti ablakában nézzük meg von Kallét. Telefonál, le kell hallgatnunk. Az épület bal oldalában menjünk be a kapualjba és a szemetes hordóból vegyünk ki egy virslit. Adjuk oda a (természetesen német juhász fajtájú) ebnek, aki jól el lesz vele. Vegyük közelebbről szemügyre a telefonvezetékek kapcsolódobozát. Ha lenne egy telefonkagylónk, le tudnánk hallgatni von Kalle beszélgetéseit. VIII. A berlini Spandau pályaudvaron Menjünk vissza vonattal Berlinbe, ahol a pályaudvaron van egy nyilvános készülék. Balszerencsénkre éppen egy úr beszél rajta és be nem áll a szája… Próbáljuk meg leállítani. Nem megy. A másik tartóoszlopon található a pályaudvari nagy óra kapcsolódoboza. Piszkáljunk csak bele! Ezután menjünk oda a forgalomirányítóhoz és elegyedjünk vele szóba arról, hogy hány óra is van… Minden vonatindító rémálma játszódik le most előttünk… Szabad a fülke. A csavarhúzóval kapjuk le a telefonkagylót és irány vissza Madridba. IX. Madrid főterén Menjünk be a kapualjba, majd használjuk a telefonkagylót a kapcsolódobozon. Újabb betétjátékhoz értünk. Vagy hagyjuk ki (piros gomb), vagy tegyünk így: a 9 alkatrészhelyet fentről és balról kezdve megszámozva előbb forgassuk el a hatost egyszer, majd cseréljük ki a kettest az ötössel, a kettest a hetessel. Forgassuk el a kettest egyszer, cseréljük ki a hármast a kilencessel és forgassuk el a hármast kétszer. Cseréljük ki a négyest a nyolcassal, majd a négyest a kilencessel, végül forgassuk el a kilencest háromszor és a négyest kétszer. Megtudjuk, hogy képekkel csinálják… Menjünk is át a tér túlsó oldalára és vegyük szemügyre az állványra kihelyezett képet. Szükségünk van egy saját arcmásra. Menjünk is a monacói pályaudvarra. X. A monacói pályaudvaron Készíttessük el a festőművésszel Mata Hari arcképét és irány vissza Madridba. XI. Madrid főterén Beszélhetünk a téren álldogáló kémmel, aki ajánlja nekünk az El Toro nevű gyorsvonatot. Lépjünk a képtár elé és beszéljünk a mutatványos-sal, azaz a szokásos módon csábítsuk el, mégpedig merészen. Menjünk vissza a képtár elé és cseréljük ki az állványra kitett képet a mi arcképünkre és menjünk vissza a térre. Máris ott-terem mellettünk egy német kém, akitől megkapjuk a kulcslemezt. Menjünk is és adjuk át Párizsban Ladoux-nak. XII. A párizsi rendőrkapitányságon Miután kiderül, hogy még ezt is nekünk kell csinálnunk Ladoux helyett, próbálkozzunk a német üzenet megfejtésével. Helyezzük a kulcslemezt a rejtjelezőgépbe. Egy újabb betétjáték! Látunk három forgatható tárcsát, amin nyilak is vannak. Ennek a nyitjára nem sikerült rájönnöm, tekergessük és előbb-utóbb bejön. A megfejtett titkos üzenet így szól: „Támadás Belgiumon keresztül – A német vezetőség támogatja”. Most már megfejthetjük a saját üzenetünket is (pontosabban Zollingerét). Gondoljuk mi… De Ladoux nem. Újabb megbízatást kapunk, mielőtt használhatnánk a gépét saját céljainkra. Újabb telefonbeszélgetést kell lehallgatnunk, mégpedig a főnökéét, Malbec ezredesét. Irány hát bérkocsival Malbec háza. ZOLLINGER ÜZENETE XIII. Victor Malbec ezredes párizsi házánál Vizsgáljuk meg a ház bal oldalán futó telefonvezetékeket és a csatornafedelet (utóbbit nem egyszerű, jobban járunk, ha bekapcsoljuk az eszköztár önműködő elrejtését a játékbeállításoknál). Levonjuk a következtetést: a kapcsolódoboz a föld alatt lehet. Illetve még egyet: a csatornafedő száma 318. Menjünk vissza Ladoux-hoz, beszéljünk vele és megkapjuk tőle a csatornahálózat kulcsát. Menjünk le a zárkákhoz, nyissuk ki vele a belső zárkaajtót. XIV. A föld alatt, Párizs csatornahálózatában Mivel a nagy a szutyok odabent, öltözzünk át a belső szekrényből. Így már mehetünk. Összesen 10 helyiségben kóvályoghatunk, de nem bonyolult. A börtönből a 117-esbe jutunk, innen balra a 116-os, jobbra a 118-as és a 119-es van. A 116-osból a kis hídon át a 216-osba, a 118-asból pedig a 218-asba jutunk. A két utóbbi között található értelemszerűen a 217-es. Ebből mehetünk át egy másik kis hídon a 317-esbe, amiből nyílik a 318-as. Rövidebben: bal-le-jobb-le-jobb. A fali telefonkapcsoló-dobozon használjuk a telefonkagylót és oldjuk meg a szokásos huzalozásos rejtvényt. Cseréljük meg a 6-ost a 8-assal, majd a 6-ost az 5-össel. Ez után forgassuk el az 5-öst egyszer, a 6-ost pedig 2-szer és kész is vagyunk. Hallgassuk ki Malbec beszélgetését. Vegyük vissza a kis estélyit és menjünk vissza a börtönirodába. XV. A párizsi rendőrkapitányságon Beszéljünk Ladoux-val, aki most már megengedi, hogy „saját” céljainkra használjuk a rejtjelezőgépet. Az üzenet hátborzongató: „Az ideggázgyártás jól halad. Tömeggyártás hamarosan indul.” Ne késlekedjünk, inaljunk Samsonet-hez Monacóba és tájékoztassuk. A sokat tapasztalt nemzetközi ügynök is megretten a hallottaktól. NEGYEDIK FEJEZET (1914) AZ IDEGGÁZGYÁR I. A párizsi rendőrkapitányságon Ladoux beidéztet bennünket a kapitányságra és megbíz vele, hogy kerítsük elő Zollingert. Beszéljünk a kávéház teraszán sütkérező Elsbethtel. Megtudjuk tőle, hogy Zollinger üzletelt Oscarral is. Menjünk Monacóba. II. A monacói tengerparti sétányon Beszéljünk a kávéház teraszán üldögélő Oscarral mindenről. Menjünk vissza Párizsba és keressük fel madame Curie-t. III. Marie Curie műhelyében Beszéljünk Marie-vel mindenről. Kapunk tőle egy ajánlólevelet. Utazzunk el Berlinbe és kocsival hajtassunk Haber házához. IV. Fritz Haber dolgozószobájában Beszéljünk Haberrel mindenről. Megkapjuk tőle a titkos üzembe szóló belépési engedélyt, amivel majd bemehetünk Zollinger gyárába, vala-mint elárulja, hogyan módosíthatjuk a gáz összetételét úgy, hogy az robbanó elegyet képezzen. Irány Monaco. V. A monacói pályaudvaron Amint megérkezünk, az egyik oszlopnál álldogál Elsbeth, beszéljünk vele. Elmondja, hogy Oscart letartóztatták. Hiába megyünk most a gyárba, úgysem engednek be, mert a belépési engedélyünkön törött a pecsét. Úgyhogy vegyük az irányt Párizs felé, a rendőrkapitányságra. VI. A párizsi rendőrkapitányságon Beszéljünk Ladoux-val mindenről, majd menjünk le a zárkához és beszéljünk Samsonet-vel. Újabb feladatok a láthatáron… Hagyjuk el a kapitányságot és menjünk el Astruc színházába. VII. Astruc párizsi színházában Kérdezzük Astrucöt a jelmezről. Ez nem gond, hatalmas a kelléktára. Viszont kell neki egy fénykép Haberről, hogy hitelesek legyünk. A hang-gal sincs baj, gyakoroljuk, kiabáljunk felé mindenféle zöldséget és meglesz az… Menjünk vissza Haberhez begyűjteni egy fényképét. VIII. Fritz Haber dolgozószobájában Csupa véletlenül Haber helyett épp asszonypajtásba botlunk, aki kevéssé megértő… Hirtelen felindulásból, különös kegyetlenséggel, nyereség-vágyból elkövetett ajtóbezárást követ el ellenünk, ami – lássuk be – elég kínosan érint bennünket. Valahogy ki kell jutnunk. Akasszuk le Haber fényképét a falról, hisz ezért jöttünk. Nini, kikandikál alóla egy rejtett kandalló ajtaja. Nyissuk ki. Vegyük fel az asztalról a papírlapot és tegyük a tűzre. Bal oldalon találunk gyufát. Gyújtsuk meg a papírt: ez így édeskevés, kutakodjunk tovább. Az íróasztalon találunk egy levélnehezéket, vegyük fel. Semmire sem jó. hacsak arra nem, hogy alatta meglássuk a könyvet, amiből ugyan egy kukkot nem értünk, de az alatt ráakadunk egy határidőnaplóra is. Vegyük magunkhoz és olvassuk el. Megtudjuk, hogy Holz ezredes a „gépkocsivezető”. Az ablakban lévő vegyszerállványról markoljunk egy adag réz-nitrátot és vessük bele a tűzbe. Szikrázni fog, akár egy tűzijáték, és nagy füst is lesz, amit kint észrevesz Haber és „kiment” bennünket. Irány vissza Párizsba. IX. Astruc párizsi színházában Mutassuk meg Astrucnek a Habert ábrázoló fényképet és máris kész a Haber-jelmezünk. Irány Berlin, a tiszti kaszinó. X. A berlini tiszti kaszinóban Beszéljünk Holzcal. Vessük be mind a négy csábítási módszert, csak így érjük el a célunk. Megtudjuk, hogy Monacóban van a gyár. Irány hát Monaco. XI. A monacói tengerparti sétányon Beszéljünk a kávéház teraszán üldögélő Jellinekkel. Szívesen segít nekünk kocsit szerezni, de előbb ő is szívességet kér tőlünk: vegyük rá a lányát, hogy hagyja ott a szeretőjét, akivel elszökött és térjen vissza Monacóba, az atyai házba. Utazzunk Berlinbe. XII. Mata berlini szállodai szobájában A szállodából hívjuk föl telefonon Mercedest. Egy új táncelőadás ígéretével fogjuk tudni lépre csalni. Irány Párizs. XIII. Astruc párizsi színházában Kérjük meg Astrucöt, hogy engedjen fellépni. Ehhez újabb ihletre van szükség. A fent (második fejezet X. pont) felsoroltakon kívül újabb he-lyeken is meríthetünk ötleteteket az újabb táncmozdulatokhoz: a Malbec házának kerítésén játszadozó galambokról, a madridi főtér szökőkútjának vizén ringatózó papírhajókból és a téren éppen bemutatót tartó mutatványos mozgó piros labdáiból. Most azonban egy berlini színházban lépünk fel, hisz Mercedes ott tartózkodik éppen. (Nem kell külön utaznunk, ott-termünk.) XIV. Egy berlini színház bejárata előtt Az előadásról kifelé jövet találkozunk Mercedesszel, akinek esze ágában sincs hazatérni, mást kell hát kitalálnunk. Irány Párizs, a rendőrka-pitányság. XV. A párizsi rendőrkapitányságon Kérjük meg Ladoux-t, hogy tartóztassa le a szeretőt. Meg is tenné, de kiderül, hogy nem tudjuk a nevét. Irány vissza a berlini szállodába, hívjuk fel megint Mercedest, kérdezzük. Megint utazzunk vissza Párizsba és mondjuk meg Ladoux-nak. Cserébe kapunk tőle egy elfogatóparancsot. Hagyjuk el a kapitányságot. A téren található kávéház teraszán üldögél a turbékoló galambpár. Beszéljünk Mercedesszel a parancsról. Elértük a célunk, Mercedes megígéri, hogy hazatér. Menjünk Monacóba. XVI. A monacói tengerparti sétányon Beszéljünk a kávéházi szegleten üldögélő Jellinekkel. Megkapjuk tőle a kocsiját. Irány vissza Párizs, jelentsük Samsonet-nek, hogy minden megvan. Visszaküld a dallamos nevű Schragmüllerhez, mert ugye a lényeg a pecsét… Beszéljünk vele a monacói pályaudvaron mindenről (de csak legutoljára a belépési engedélyről!). A felújított pecséttel tökéletesre hamisított belépési engedély birtokában már bent is vagyunk a gyárban. XVII. Zollinger gyárában Zollingert egyszer már elcsábítottuk nőként, tegyük ezt most meg férfiként is… A merészen csábítás módszerét bevetve. Neki, úgy látszik, mindegy… Miénk a terep. Lépjünk a kijelzők feliratú táblához és vegyük fel a használati utasítást, amiből megtudjuk, mi a helyes beüzemelési sorrend. Kapcsoljuk be a bal oldalon lent található szivattyút, majd nyissuk ki a mellette lévő szivattyúszelepet. Ezután a jobb oldalon olvassuk el, mi van ráírva a cédulára. Nagyon fontos: valami zöld… Helyezzük a módosított gázkeverék összetételét jelképező kis ábrát a gázáramlásjelzőbe. Eljutottunk az utolsó betétjátékhoz, ami mindjárt háromrészes. Elsőként az a célunk, hogy mindhárom gázösszetevőnek szabad áramlást biztosítsunk a rendszerben, vagyis mindhárom mező zöld legyen. Először mindhárom kapcsolóra tenyereljünk rá egyszer: a foszfát áramlása biztosított. A második és harmadik kicsit bonyolultabb, de néhány próbálkozással sikerül (a bal felső kapcsoló a felső és középső, a jobb felső kapcsoló a felső és az alsó, az alsó pedig a középső és az alsó színes sávot változtatja meg). Második lépés: a csövek elrendezése. A három bal oldali becsatlakozást vezessük egy csőbe, majd onnan a két felső kivezetésbe is menjen cső, jobbra és lent ne vezessünk ki semmit. Megoldás (a 4×3-as felosztású játékmezőket balról jobbra és fentről lefelé 1-től 12-ig számozva): Cseréljük ki a 3-as csövet a 4-essel és az 5-öst a 8-assal. Forgassuk el az 1-est és a 3-ast egyszer, az 5-öst, a 6-ost és a 9-est kétszer, valamint a 4-est háromszor. Harmadik lépés a gázkeverék beállítása az alábbi módon: foszfát +5%, ammónia -3%, hidrogén +2%. Mindegyik henger alatt van egy kis szabályozócsap (ezzel kis mértékben) és egy nagyobb tekerőkar (ezzel nagyobb mértékben csökkenthető a gázmennyiség az egyes hengerekben). A bal oldalt egy nagyobb karos tekerőtárcsa látható. Először ezzel töltsük fel az összes hengert. Ha újra akarjuk kezdeni a mérőhengerek beállítását, a bal felső sarokban van egy kis csap, azt használjuk. Állítsuk be sorban minden hengerben a gázszintet a jelig (amikor elértük a jelet, kigyullad a zöld lámpa és villog). A foszfátnál kétszer tekerjük a nagy tárcsát és szintén kétszer a kicsi kart, az ammóniánál kétszer a nagyot és négyszer a kicsit, végül a hidrogénnél hétszer a kicsit. Ha mindez megvan, felrobban a gyár, mi persze előbb elinalunk. Ezután természetesen boldog befejezés következik… vagy mégsem…? Játsszuk végig és megtudjuk, mi a csattanó! Írta: KCsT – 2009. január