A j t‚k elindĄt sa ut n egy puszt ban tal ljuk magunkat. A t j kies egyhangŁs g t csak itt-ott t”ri meg egy-k‚t-h rom benszl”tt kunyh˘ n dfedeles teteje, el“t‚rben n‚mi szŁr˘s n”v‚nyzetek tal lhat˘ak (ezeket ak r kaktusznak is nevezhetn‚nk), amelyeket dinamikusan eg‚szĄtenek ki a h tt‚rben l that˘ erd“kkel, csobog˘ patakokkal ‚s egy‚b term‚szeti k‚pz“dm‚nyekkel borĄtott lank s dombok, mintha mi sem tudn nak arr˘l, hogy ez itt tulajdonk‚ppen egy kies puszta. Mihelyt megpillantjuk magunkat a bal oldalon, azonnal r d”bbennk, hogy a t jleĄr˘ k”lt‚szet b rsonyos hull mair˘l c‚lszer– lenne  tevezni a "j t‚kleĄr s" nev– irodalmi  g dh”ng“ ˘ce nj ra. Miut n ez megt”rt‚nt, vegyk magunkhoz a k‚perny“ k”zep‚n l that˘ porszĄv˘t. AmĄg odaballagunk nem  rt, ha szemgyre vesszk az el“tte tal lhat˘ k“rak st. Ennek m‚ly‚n ugyanis egy kĄgy˘ kucorog, ami id“nk‚nt kikukkant a nagyvil gba ‚s megmarja az Łtj ba akad˘ homo sapienseket. Ezt elkerlend“ v rjuk meg, mĄg visszabŁjik a hely‚re, majd vill mgyorsan ugorjuk  t a k“rak st ‚s m r meg is szereztk a porszĄv˘t. —gy t–nik egy exportb˘l visszamaradt p‚ld nyhoz van szerencs‚nk, mert apr˘ gy rt si hib b˘l kifoly˘lag nem szĄvja, hanem fŁjja a port. Ez neknk kap˘ra j”n, mert szinte sz rnyakat ad v gyainknak: replnk. A repked‚ssel az‚rt vigy zzunk, mert a l‚gt‚r nem eg‚szen res: itt repked az "let az ember el“tt" cĄm– k”nyv egyik mell‚klete, valamilyen “shll“. A vele val˘ tal lkoz st mell“zve repljnk el felfel‚. Egy oszlopcsarnok alj ba ‚rkeznk, ami val˘szĄn–leg el“regy rtott elemekb“l ‚plt, mert kiss‚ be zik, csepeg a vĄz fellr“l. A mosd st hagyjuk egy m sik id“pontra, egy‚bk‚nt megszabadulunk egy ‚letnkt“l. Sz lljunk a bal oldali p rk ny f”l‚, majd az 'S' billenty– megnyom s val tegyk a porszĄv˘t a poggy szba. S‚t ljunk el balra. A szoba k”zep‚n egy hord˘ hĄvogat˘ alakja rajzol˘dik ki, meg kell szereznnk. Ne sok ig  csorogjunk egy helyben, mert egy id“ ut n megjelenik a startp ly r˘l megismert “shll“ bar tunk ‚s lever minket. Ugorjunk lejjebb egy l‚pcs“fokot. H“snk elkezdi cs˘v lni a fej‚t, nem akar tov bb menni. Nyomjuk meg a 'fel' gombot, majd vele egytt a balra gombot ‚s m r  t is ugrottunk a hord˘hoz. Ez egy l“poros hord˘. B r a (h)idegh borŁ ‚vei m r elmŁltak, az‚rt nem  rt a biztons g kedv‚‚rt magunkkal vinnnk (legfeljebb nem gyŁjtunk pip ra). S‚t ljunk tov bb a pall˘ v‚g‚ig ‚s onnan ugorjunk el balra. A hegyoldalra pottyanunk, amelyr“l leballagva ‚s tov bbhaladva jobbra ism‚t a starthelyen tal lhatjuk magunkat. Vegyk el“ j˘l bev lt porszĄv˘nkat ‚s repljnk megint felfel‚. Most a jobb oldalon kell lesz llnunk. Az oszlop tetej‚n egy kazetta l that˘, ami roppantul megnyeri a tetsz‚snket. Ezt azzal fejezzk ki, hogy felm szunk ‚rte ‚s magunk‚v  tesszk, majd lem sz s ut n folytatjuk utunkat jobbra. Itt egy irattekercs v r arra, hogy elhelyezzk a poggy szunkba ‚s m r robogunk is tov bb - a v ltozatoss g kedv‚‚rt - jobbra. Az oszlop alj ban egy botszer– dolgot tal lunk, amir“l k‚s“bb kiderl, hogy egy ezstrŁd inkognit˘ban. Az inkognit˘ja nem g tol meg bennnket abban, hogy magunkkal vigyk. Gondolv n a holnapra, m sszunk vissza a fels“ Łtra ‚s ott menjnk tov bb jobbra. A szakad‚kot  tugorva felvehetjk az egykerek– ker‚kp rt. Tov bbhaladva az egyik oszlop tetej‚n megpillanthatjuk az eserny“t. Tr˘pusokon n‚lkl”zhetetlen eme szersz m mi se hagyjuk h t itt. Tal n egyedl is sikerl ”rd”gi gyess‚ggel kisz mĄtanunk a k‚t “sgyĄk mozg s t... A k”vetkez“ helyszĄnen azonban kellemetlen meglepet‚s v r minket: elfogyott az Łt, egy hatalmas szakad‚k meredezik el“ttnk. Sz‚l‚r“l lepillantva l thatjuk, hogy az alj b˘l ott vigyorog r nk a j˘ ”reg Gravit ci˘ b csi ‚s unoka”ccse a 10 m/s gyorsul s. Forduljunk vissza teh t ‚s menjnk vissza od ig, ahol az ezst vonalz˘t felvettk. Itt egy lyuk t tong a talaj als˘ r‚sz‚n, amelyet most k”zleked‚si c‚lokra fogunk alkalmazni. Ha j˘l belegondolunk, a n‚lunk l‚v“ erny“ nemcsak es-, hanem ejt“erny“k‚nt is funkcion lht. Tegynk egy p˘b t vele, kaparintsuk k‚zbe (nem kell, azt vettk fel utolj ra, teh t a keznkben van)... S l“n csoda: s‚rtetlenl lelebegnk egy szinttel lejjebb. Itt azonnal a szemnkbe ”tlik egy furulya, amit magunkhoz is vesznk. Mire szolg lhat eme zeneszersz m? Afrik ban  ltal ban kĄgy˘t szok s vele b–v”lni, keressnk h t mi is valami b–v”lnival˘t... Tov bbhaladva jobbra meg is tal ljuk keresett c‚lunkat, k‚t kĄgy˘ tekereg a f”ld”n. Ha a furulya van a keznkben, vad dallamokat hallatva s‚rtetlenl  tmehetnk k”z”ttk, de ha nem a furulya az aktu lis t rgy egyikk azonnal a nyakunkra tekeredik, minekfolyt n egy ‚lettel kevesebbel n‚znk a j”v“ esem‚nyei el‚. Menjnk tov bb jobbra, ahol a szoba v‚g‚n egy labda vonja mag ra a figyelmnket. A szoba k”zep‚n egy kŁt l that˘. A b tor felfedez“ ism‚rve az, hogy szeret mindig a dolgok m‚ly‚re l tni: n‚zznk be teh t mi is a kŁtba. Az 'ugr s' gombot megnyomva egy k”t‚len tal ljuk magunkat, amelyen lem szhatunk a kŁt fenek‚re. Induljunk el balra, de vigy zzunk a k“rak sn l, ehol egy Łjabb kĄgy˘ n‚zeget kifel‚. A k”vetkez“ szoba ut n egy Łjabb t rgy ”tlik a szemnkbe, amir“l els“ l t sra nem lehet meg llapĄtani, hogy mi lehet, mindenesetre nem  rt ha magunkkal visszk (k‚s“bb esetleg kiderl, hogy rak‚tapisztoly). Haladjunk tov bb balra ‚s vegyk fel a szoba v‚g‚n a kis hord˘t, amelyben l“por van. Most m r k‚t l“poros hord˘nk van. Ezut n t‚rjnk vissza oda, ahol leereszkedtnk a kŁt fenek‚re ‚s menjnk tov bb jobbra. M r megint elfogyott az Łt! Val˘szĄn–leg ism‚t az eserny“vel kell leereszkednnk... Vegyk teh t k‚zbe ‚s induljunk el. Hm, h t ez kellemetlen: elef ntcsapd ba pottyantunk ‚s elvesztettk egy ‚letnket. Tal n m‚gsem az eserny“t kellet volna haszn lni... Kutatgassunk egy kicsit a poggy szunkban, amĄg a keznkbe nem kerl a kazetta. Ezen Simon and Garfunkel HĄd a zavaros vĄz felett cĄm– sz ma tal lhat˘, teh t a kazetta kicsiny Csin ld magad -tĄpusŁ hĄd‚pĄt“-felszerel‚sk‚nt zemel. B r zavaros vĄz nem  ll rendelkez‚snkre, az‚rt Ągy is kit–n“en ell tja feladat t: amikor elindulunk hĄd ‚pl el“ttnk. Miut n biztons gosan  tkeltnk, haladjunk tov bb jobbra. Egy kĄgy˘veremhez ‚rtnk. KĄgy˘gyekben illet‚kes t rgyunk a furulya: ha ez van a keznkben, felugorhatunk a verem felett kifeszĄtett k”t‚lre ‚s  ts‚t lhatunk rajta. Ha nem a furulya van n lunk, sz‚pen belepottyanunk a verembe, ahonnan kij”nni csak Łgy lehet, ha egy der‚k kĄgy˘ bar ts gosan r nktekeredik ‚s elvesztjk egy ‚letnket. Haladjunk tov bb jobbra. A k”vetkez“ szoba ut n egy ugr˘sz“nyeget pillanthatunk meg, amire r ugorva felreplnk egy szintet. Itt vegyk fel a fŁjtat˘t ‚s a t–t. A m sik oldalon Istenke egy rendkĄvl csŁnya teremtm‚ny‚t van szerencs‚nk l tni, amint kultikus mozg sokat v‚gez. Vegyk a k‚zbe a furuly t ‚s ugorjunk  t hozz , Łgy, hogy ne ‚rjnk hozz  (kl”nben elv‚sz egy ‚letnk). A furulya Łgy l tszik nemcsak a kĄgy˘kra van nevel“ hat ssal, mert az als˘ r‚gi˘kb˘l egy k”t‚l emelkedik fel hozz nk. Ugorjunk r  ‚s ereszkedjnk le rajta. Menjnk vissza addig a helyszĄnig, ahol leereszkedtnk a kŁtba ‚s a k”t‚len m sszunk vissza a napvil gra. Miut n kikecmeregtnk a kŁtb˘l induljunk el jobbra, addig mĄg egy meredek sziklafal el nem z rja a tov bbjut s lehet“s‚g‚t. A sziklafal alj ban egy korszer– Montgolfier V1.0 m rk jŁ, l‚giutaz s c‚lj ra szolg l˘ eszk”z l that˘, amit a maty˘ n‚phagyom ny l‚ghaj˘ n‚ven szokott emlegetni. A l‚ghaj˘ egyenl“re m‚g nem zemk‚pes, viszont a slusszkulcsk‚nt is zemel“ fŁjtat˘ segĄts‚g‚vel mozg sra bĄrhatjuk ‚s m r sz rnyalhatunk is felfel‚. Nyomjuk a 'jobbra' gombot folyamatosan, hogy fel‚rve a hegytet“ felett  lljunk meg. Miut n a fŁjtat˘t visszaraktuk a poggy szba, a l‚ghaj˘ leereszkedik a f”ldre ‚s mi elindulhatunk jobbra. A k”vetkez“ helyszĄnen k‚t korong hever a f”ld”n. A k‚t korong tulajdonk‚ppen sug rv‚d“ felszerel‚s, n‚lklk esetleg elhal lozn nk k‚s“bb a lab˘rat˘rium sug rfert“z”tt terlet‚n. B r teherhord˘ n‚gereink v ll ra lassan olyan terhek nehezednek, mint az apartheid-rendszerben, vegyk fel teh t ezeket is. Az Łt - eddigi j˘ szok sa szerint - megint elfogyott, egy szakad‚k sz‚l‚n  llunk. Vegyk keznkbe az eserny“t ‚s ereszkedjnk le. Oda ‚rkeznk, ahol a fŁjtat˘t ‚s a t–t felvettk. Itt azonban m r nincs t”bb dolgunk, ereszkedjnk tov bb lefel‚. Tov bbhaladva Łjabb akad ly  llja utunkat: egy piranh kt˘l nyzsg“ medence, a k‚t oldal n egy-egy kĄgy˘f‚szekkel. A parton viszont ott  ll egy kisebb mozs r gyŁ, ami lehet“s‚get nyŁjt arra, hogy az utat Łgy folytassuk, mint azt Mnchausen b r˘ tette egykoron. Az  gyŁ el“tt egy dinamittal t”lt”tt hord˘  ll, amit az utaz s el“tt felvesznk. Az  gyŁhoz mell‚kelt haszn lati utasĄt sban az  ll, hogy ... vegyk k‚zbe a robban˘anyaggal t”lt”tt hord˘t, majd ljnk bele... . Robban˘anyagos hord˘nk h rom is van: egy kis m‚ret– l“poros, egy nagy m‚ret– l“poros ‚s az im‚nt felvett k”zepes m‚ret– dinamitos. A kis l“poros illetve a k”zepes dinamitos hord˘ haszn lata nem az ide lis eredm‚nyt hozza (az el“bbi a medenc‚be, az ut˘bbi pedig a szemben l‚v“ hegyoldalba l“ bele minket), ez‚rt a nagy l“poros hord˘t kell haszn lnunk. Ez pontosan a szemk”zti p rk nyig repĄt el minket. Itt vegyk k‚zbe az eserny“t ‚s ugorjunk bele az el“ttnk t tong˘ lyukba. Ism‚t egy barlangban tal lhatjuk magunkat. Induljunk el jobbra, ahol ism‚t egy hord˘ba botlunk. Ebben azonban m r nem robban˘anyag van, hanem j˘f‚le mncheni s”r”cske. Term‚szetesen ne hagyjuk itt kall˘dni, vegyk magunkhoz (t”bb nincs?!). S‚t ljunk vissza az el“bbi szob ba, majd onnan tov bb balra. A tudom nyok szent‚ly‚be ‚rkeztnk, ahol k”z‚pen az olt r l that˘. Ennek a sz‚tver‚s‚vel kell megszereznnk egy k‚pletet, amelyre k‚s“bb nagy szks‚gnk lesz. A sz‚tver‚shez szolg l˘ eszk”z att˘l fgg, hogy melyik felfedez“t v lasztottuk: Fortisque-Smith: kiv l˘ angol bar tunknak a kŁt mellett felvett krikettlabd ra van szks‚ge. Big John Caine: az ‚szak-amerikai trapper a t–vel hajtja v‚gre a feladatot. Herr Krusche: a bajorok kedvenc ital nak hord˘j ra van szks‚ge, amit az im‚nt vettnk fel. Wu Pong: a rak‚tapisztollyal rombolja sz‚t az olt rt. Henry Beaucoup: P rizs neves szl”tte az egykerek– bicikli segĄts‚g‚re szorul. Miut n a keznkben van a megfelel“ t rgy, s‚t ljunk a szoba v‚g‚re ‚s h“snk m r sz‚t is rombolta a c‚lpontot. A magasb˘l a nyakunkba hullik Einstein ap nk kiv l˘ felfedez‚se: E=mc2. Induljunk el jobbra, mĄg be nem ‚rnk a lab˘rat˘riumba. Itt egy lift l that˘, amit egyenl“re m‚g nem vesznk haszn latba, hanem tov bb haladunk jobbra. A k”vetkez“ szob ban sŁlytalans g uralkodik, ide-oda repkednk a leveg“ben. K”rlbell a szoba k”zep‚n egy krist ly tal lhat˘, amit magunkhoz kell vennnk, majd meg kell kĄs‚relnnk a szoba elhagy s t (ez kiss‚ neh‚zkes, mert mindig visszapattanunk a falr˘l). Miut n sikerlt kiverg“dnnk  lljunk r  a liftre ‚s menjnk le egy emeletet vele. Induljunk el balra (csak arra lehet).Itt egy fgg“hidat tal lunk, amelyet n‚mileg megviseltek a t”rt‚nelem viharai: kiss‚ romos  llapotban van. Ezen csak Łgy tudunk biztons gosan  tkelni, ha v‚gig ugr lunk (ha csak sim n s‚t lunk egy id“ ut n lepotyogunk a m‚lybe). Tov bbhaladva balra nemsok ra megtal ljuk a zsebtelepet. A k”vetkez“ szoba elej‚n egy ugr˘sz“nyeget l thatunk, amelyre r ugorva felreplhetnk a k”vetkez“ szintre. Itt egy mikrofonhoz hasonlĄt˘ t rgyat vesznk magunkhoz, amir“l id“vel kiderl hogy nem mikrofon, hanem egy kapcsol˘ let”rt v‚ge. Induljunk tov bb balra. A szoba v‚g‚n elfogy az Łt, ism‚t az eserny“ haszn lat ra van szks‚g, amellyel levitorl zunk az alattunk l‚v“ szintre.. Menjnk tov bb balra, ahol magunkhoz vehetjk a ruhafogast. A k”vetkez“ szob ban egy teleport l˘ berendez‚s  ll. Melette tal lhat˘ egy asztal, amelyre le kell tennnk a teleport l˘t m–k”d‚sre bĄr˘ krist lyt. Ha ezut n beleugrunk a szerkezetbe,  tkerlnk egy m sik helyszĄnre. Menjnk  t a balra l‚v“ szob ba, ahol egy faz‚k v rja, hogy birtokba vegyk. Miut n ez megt”rt‚nt, forduljunk vissza ‚s menjnk  t a teleportt˘l jobbra es“ szob ba. A szoba v‚g‚n a leveg“ben egy korong l that˘, ami egy kapcsol˘ foglalata. Vegyk k‚zbe a kapcsol˘t ‚s ugorjunk fel hozz . A kapcsol˘ visszahelyez‚s‚vel bekapcsoltuk, a k”vetkez“ szob ban tal lhat˘ helyi ‚rdek– l‚givasutat. Ez a hangzatos megnevez‚s egy kosarat takar, ami a szakad‚k k‚t sz‚le k”z”tt k”zlekedik ingaj ratban. lljunk a szakad‚k perem‚re ‚s v rakozzunk... Miut n  tkeltnk haladjunk tov bb jobbra, addig amĄg tal lunk egy korongot, ami nem m s, mint egy nyom˘gomb. Miut n eztis magunkhoz vettk t‚rjnk vissza a teleport szob j ba (Łtk”zben  t kell kapcsolnunk a l‚givasŁt innens“ oldal n l‚v“ kapcsol˘j t is, hogy vissza tudjunk menni). A teleporthoz ‚rve haszn ljuk ki a szolg ltat sait. Ism‚t visszakerlnk a lab˘rat˘rium belsej‚be. Menjnk  t a balra lev“ szob ban tal lhat˘ lifthez. Ezzel menjnk le a legals˘ szintre. Az emeleten a sarokban egy ll“ l that˘. A robot kikerl‚s‚vel menjnk oda ‚s keressk el“ a poggy szunkb˘l az ezstrudat. H“snk buzg˘n munk hoz l t ‚s n‚h ny m sodpercnyi kalap lgat s ut n egy csodasz‚p ezstkereszttel aj nd‚kozza meg mag t. M sszunk le a l‚tr n ‚s ballagjunk el a folyos˘ jobb oldali v‚g‚n l‚v“ szob ba, ahol az emelet sark ban egy vegd‚zsa l that˘. Miut n felvettk, menjnk vissza az ll“h”z ‚s miut n a l‚tr n felm sztunk, induljunk el jobbra. Egy Łjabb l‚tra biztat bennnket Łjabb felm sz sra, ne is k‚slekedjnk. Forduljunk jobbra ‚s a k”vetkez“ szob ban belebotlunk a professzor inas ba, Sam ™ld”kbe, aki rŁt szitkokat sz˘r r nk. Ha k”zelĄten‚nk hozz , a kett“nk k”z”tti r‚szen l‚v“ “rt  ll˘ berendez‚s elfogyasztan  egy ‚letnket. Vegyk teh t el“ az im‚nt kov csolt ezstkeresztnket, amivel a csŁnya inast elijeszthetjk magunkt˘l ‚s biztons gban tov bbhaladhatunk. A k”vetkez“ szob ban Łjabb akad ly  llja utunkat: egy  rok, amelyben l‚zersug r csapkod. Ide sem tan csos belepottyani. Az akad ly lekzd‚s‚hez most nem a kazett t, hanem az egyenletnket (E=mc2) kell k‚zbe vennnk, ami csinos kis hidat ‚pĄt el“ttnk. A k”vetkez“ szob ban el‚rtnk utunk v‚gc‚lj hoz. Ez a professzor dolgoz˘szob ja, ahol a kiv l˘ elme ‚ppen idegesen szaladg l ide-oda, mert elfelejtette, hogy ”rd”gi g‚pezet‚nek elk‚szĄt‚s‚hez milyen alkatr‚szre van m‚g szks‚ge. Ha valami az esz‚be jut, felcsillan˘ szemmel meg ll ‚s a feje felett megjelenik a kĄv nt t rgy k‚pe. Ilyenkor ezt el“ kell szednnk a poggy szb˘l ‚s odavinni neki. A k”vetkez“ t rgyakat kell neki sorban odaadnunk: k‚plet, ruhafogas, zsebtelep, faz‚k, nyom˘gomb, vegd‚zsa. Ezzel teljesĄtettk a kldet‚snket, a professzor el tudja k‚szĄteni az ”rd”gi g‚pezetet. Ez nem m s, mint egy hatalmas flippert‹, amely egyetlen csap s val tov bbpasszolja a sz guld˘ aszteroid t egy m sik galaxis fel‚. Komment r tal n nem szks‚ges az im‚ntiekhez - azonkĄvl, hogy Amiga-verzi˘r˘l nincs tudom sunk (b r az is lehet, hogy tudatlanok vagyunk...)